Először elhatározod, hogy selejtezel, átrendezel, igazi nagytakarítás lesz, új minőség, na jó ezt így nem mondod ki, hogy "új minőség", de magadban azt szeretnél, már érzed is az önelégült önünneplés édességét, és így még erősebb is rajtad a nyomás, így, hogy nem mondtad ki, magadnak tett ígéreted csak a te válladat nyomja, mit a válladat, a gyomrodat belülről, aztán feljebb kúszik valahova a torkodba, aztán keserű és nyúlós lesz a szádban a nyál, akkor már nincs sok idő hátra,...  még halogatod, de a szemeddel már csoportosítasz, kiviszel, beviszel, fennakadsz 6 cipősdobozon, hogy azt majd vajon hova, levittél már 6 teli nejlonszatyor kacatot, ahogy jössz-mész a lépcsőházban egyre csalódottabb vagy, mert még semmi látszatja, de már tele a kuka, aztán egy délután nekiállsz, reggel kellett volna, de olyan hirtelen lett dél, egy kis ebéd és mindjárt alkonyodik már, de nem, nem lehet holnapig várni, jövő vasárnapig végképp nem lehet várni, hát nekiállsz délután, eleinte minden olyan biztató, kupacokat képezel, selejtezel, a helyére is teszel egyetsmást, de a kupacok inkább gyűlnek,éjfélre már egymásbafolynak, na most le kell feküdnöd aludni
abban a kilátástalan keszekuszaságban
amit te makacsul,
még mindig
úgy hívsz,
hogy
rendrakás.