Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.

Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?

Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.

Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, aztán újra nyitottunk egy gyerekmegőrzőt, hogy mindenki igény szerint... de a tehetséggondozóba hoztak mindenféle gyereket, dehogy volt némelyiknek tehetsége, tehetetlensége inkább. Gondolkodtam, hogy mi legyen, mert ezeknek a szülőknek is akartam valamit nyújtani, de nem csaphattam be őket... így aztán lett egy kis fejlesztő részleg is, mellette a tehetséggondozó... a többit már tudod. Úgy hallottam, te nagyon önálló vagy, én nem értek a gyerekekhez, csak az üzlethez, és bizony a kis óvónőket pedig irányítani kell. Igen, úszni is lehetne velük, hát miért ne, mindent, amire igény van, medence van... felméred, kalkulálsz, segítek, aztán majd belejössz. Most szombaton mindent megnézhetnél működés közben és hétfőn tudsz akkor kezdeni. Persze nem engedem el a kezed, amíg nem jársz biztosan, de látom rajtad, nemsokára a magad lábán állsz majd. Én most létesítek egy hasonlót otthon, minálunk, szeretnék azzal is foglalkozni, meg a férjem se szereti, hogy folyton Pesten vagyok. De a legjobb lenne, ha most hétvégén, szombaton a bejárás után beülnél az autómba, eljönnél hozzánk, otthon megbeszélnénk mindent. A telekre is kimehetünk vagy úszhatsz egyet, aztán hétfőn visszahozlak. Inkább vasárnap este, akkor fel tudsz készülni a hétfőre, én meg segítek egy kicsit a pesti lányomnak. A harmadik gyerekét várja.

Ezeket egyszuszra hadarta Vanda, nem is kapkodtam a fejem, csak néztem rá, miért ilyen sürgős?

Persze 3 hét múlva... mit 3 hét, már szombat estére értettem, mire ez a nagy sietős lelkesedés.

Vanda nem tud másként működni, csak ilyen tízszeres fordulatszámmal. Minden így csinál, közben mosolyog, soha nem hallottam később sem panaszkodni.

Ha valami nem sikerült neki, akkor se veszítette el a lendületét, csak két különös vöröses folt jelent meg az orcáin. Egy óriási család élt többé-kevésbé az ő jövedelméből, férje a háztartásban segítette, kertészkedett, egy befektetésként vásárolt kertet ápolt. Addig  se feküdjön parlagon, ültettünk ezt-azt, mondja csak úgy mellékesen. Gyümölcsfák, kerti vetemény, nem is tudtam hirtelen felmérni, csak azt, hogy ez is egy kis éden, persze egész más, mint a városi ház körül, mert ott festői virágcsoportokkal szórt tele minden zugot.

Én egy pillanatra arra gondoltam, mennyire szeretheti ez a férfi Vandát, minden kis csendéletet egy szerelmi vallomásnak láttam. Vanda zajosan, pörgősen, nem is tudom, mint egy nyolckarú Síva, egy Síva alakú polip, egy polip alakú körhinta... mindent befont, idenyújtott, mutatott, kivitt, bevitt, felhívta a szomszédot, mert alma náluk nem termett és valami istentudja csodasüteménybe kellett. Megfontoltan válogatta az almákat, de közben már a budapesti kollégákkal telefonált, odamosolygott a szomszédnak, hogy ennyi lesz, polipkarja nyújtotta a pénzt, az almászacskót már a férje kezébe pördítette, kiszaladtunk a telekre a bontási tégláért, mert volt rá  vevő... . A sütemény is elkészült, ez nagyon egyszerű, mondta Vanda, isteni volt, valódi tejszínnel valami karamellás ízorgia.

Vanda férje se állt meg egy percre se, de őrajta suhanó papucs volt, nem csoszogott, de el sem emelkedett a földről, kifogástalanul elegáns otthoni ruhájára kötényt kötött, amíg mosogatott.

Vacsora után még üzleti terveket készítettünk, közben Lia felhívott, hogy elment otthon a net és valami adatokra van szüksége, Vanda férje kikereste, letelefonálta Liával, én ugye nem érhettem rá, mert Vandát hallgattam, néztem, nem tudtam már, hogy a pörgőhintától szédülök vagy a polipkar szorításában vergődöm, és közben csodáltam is ezt a Sívát és alig vártam, hogy lefeküdjünk aludni.

A kedves vidéki neszek jól estek, már lassan megszoktam a budapesti zajokat, és most jöttem rá, mit  hagytam otthon.

Aztán bejött Vanda, hálóingben, mert eszébe jutott, hogy a vázába 2 napja nem tett friss vizet. Kálák és valami liliomszerűség volt egy padlóvázában, azt hittem, most a férjét is berendeli, mert mozdíthatatlanul nehéznek látszott az egész konstrukció, de kivett a nagyvázából egy kisvázát, és a friss csokorral a kezében leült az ágyam szélére.

El akart válni két éve.

Azt mondta, erőszakos vagyok, nekem mindenki csak vevő vagy eladó, hogy nincs bennem kellő szeretet. Hát ez micsoda félreértés, én szeretek mindenkit, akár vevő, akár eladó. Hetekig magyaráztam neki, még sírt is, hogy nem értem meg őt, de hajthatatlan volt. Végül arra gondoltam, váljon, ha válni akar. De befizettem karácsonyra egy háromhetes ázsiai körutat, úszó piac és Angor Vat, thai masszázs, téli-nyári öltönyt csináltattam, minden egzotikus gyümölcsöt megvettem neki, amire ránézett. Dúskálhatott a sülthalakban, kagylókban, rákokban. És persze minden este elmondtam, hogy ez mind-mind a gyermekmegőrzőből jött össze, meg a többiből.

Újévkor értünk haza, éppcsak itthoniba öltözött a férjem és körberakta a házat mécsesekkel. Színes mécsesek égtek mindenütt, pezsgőt bontottunk és többé nem volt szó válásról. A mécsesek a születésnapomra világítottak.

Gondolhattam volna, hogy Vanda újévkor született,

már akkor sem akart

elvesztegetni

egyetlen

percet

sem.