2012. már 22.

amit ráöntök az emberekre

írta: zelmavagyok
amit ráöntök az emberekre

 

 Az élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

 A Bridget Jonesban minden meg van írva. Megvan ez az aktív ötvenes is, Bridget mamája,akihez képest az öntudatos harmincas Bridget... öregasszonyos.Shirley Valentine. Hány éves lehet az a film? És nem csinált nyarat. Nem buzdultak neki a nők. Ámbár...

 Zelma egy mai pesti nő

 itt éli érdekesnek ígért életét, talán tényleg többet jelent,
mint egy amerikai vagy angol újrakezdő.
Bátorítás testközelből.

„Kegyed olyan népnevelő”

mondta nekem Mihál úr a munkahelyemen 5 éve.

 

bóknak vehettem volna

 de nem annak szánta.

Úgy értette, a stílusomban van valami

tiszteletet parancsolóan

 

irritáló

amit ráöntök az emberekre, ha kell, ha nem.

 

Kit érdekel egy népnevelő mű? Könyv? Blog? Egyáltalán, tudok-e én írni?

 

Egyikőnk sem késett el a kávézóból, ezen nevettünk. És valami szövetség keletkezett köztünk, mert lerítt mindkettőnkről, hogy gyakran esünk be valahova pironkodva vagy éppen láthatatlannak tettetve magunkat. Lelepleződtem, hogy valamiért fontos nekem is ez a találkozás.

 

Kezet fogtunk – ez megint vicces volt, két nő inkább puszit ad egymásnak.

Ács Zelma Anna. Kérdezel, vagy hogy lesz ez?

 

Miért hívnak Zelmának? Különleges, ritka név.

A szüleim neveztek el így.


Hát ez igazán érdekes

 ha minden ennyire eredeti lesz Zelma életében

... akkor mehetünk haza.

 

Már úgy értem, hogy a szüleim nem tudtak megegyezni.

Apám Zitát akart, anyám Annát. Egyikük sem engedett az elképzeléséből. Apám szerint az Anna unalmas név, anyám szerint a Zita túl mondén. Azóta se néztem meg, mit jelent ez a szó. Anyám hangját hallom, ahogy magyaráz, a Zita túl moooóndééén. Szeleczky Zita jut eszembe, meg Zita királyné. Az Anna név ártatlan és komoly.

Apám erre kompromisszumként az Anikó irányába tett egy halvány próbálkozást, de a legkisebb ellenállást tapasztalva rögtön visszatért a Zitához.

 

Anyám megmakacsolta magát, neki csak egy gyereke lesz, biztosan lány, mert hogy lehetne fiú...és csakis Anna.

 

Dúlt a harc, aztán valamelyikük tett egy javaslatot – legfőképp azért, hogy

se győztese, se vesztese ne legyen az áldatlan vitának.

Legyen úgy, hogy a születése napján legyen a névnap is.

Ebben megegyeztek.

Lehettem volna Ágnes, Gyöngyvér, vagy Paula... na az szörnyű lett volna!

Zelma napján születtem, aztán anyám, a helyzeti előnyt kihasználva bediktálta az Annát is. Apámnak meg majd 20 évvel később született egy Zita nevű lánya ...

 

 

Nekem meg tucatnevem van, még jó, hogy meg nem operáltak valaki helyett.

És belekezdtem egy bonyodalmas, de legalább heppiendes történetbe arról, hogy hogy volt az,

amikor a felvételi irataimat elkeverték,

18 éves koromban,

és egy másik lelkes felvételiző pontszámai alapján közölték,

hogy nem vettek fel a főiskolára.

Vele meg, hogy felvételt nyert,

aztán később értesítették, hogy mégsem.

A helyében én bepereltem volna őket...

szólal meg a bennem élő rebellis.

És mindig megmosolygom magam,

perelni egy főiskolát, 18 évesen, 1976-ban.

 

Aztán észbekaptam, hogy Zelma miatt vagyunk itt, az ő életéről van szó.

Meg az én könyvemről.

Szerinted fontos a név? Szerintem nagyon fontos,

 a legsajátabb sajátunk

 de a Zelma Anna nagyon jó. Pont olyan, mint te vagy. Kicsit határozott, kicsit lágy, egyedi, különleges.

Szemmel láthatóan jól esett Zelmának, hogy ilyen szép neve van, én meg azon gondolkodtam, hogy milyen érzés lehet, ha valakinek a szülei már a születése előtt nem tudnak egy ilyen egyszerű kérdésben megegyezni.

 

Én szeretem ezt a hosszú nevet, mindenre van időm, amíg kimondom.

Közben felmérhetem a helyzetet, a partnert, kigondolhatok egy kérdést vagy egy találó megjegyzést. Az Ács Zelma - nem adna elég időt erre.

 

 

 

Szólj hozzá

stílus aktív újrakezdés ötvenes bátorítás