Ti tényleg feladnátok a megszokottat (itt nem csak házasságról van szó, sőt sokkal inkább egy kialakult élethelyzetről) egy új társ kedvéért, nekilátnátok egy új életnek közösen?
Vagy inkább őrzitek a kialakult élethelyzetet, és várjátok-várjátok azt a Hamupipőkét, akinek a cipőcskétek pontosan a lábára illik?
És ez még nem is olyan nagy baj, csak szomorú sivárságot eredményez.
A baj azoknál kezdődik, akik elkezdik lefaragni a lábukat itt-ott, hogy beleilleszkedjen a nekik nyújtott cipőcskébe... holott előre látható, hogy nem megy, vagy ha belepréselték mégis, addigra már az a láb nem láb...