Zelma, szakítsuk meg egy kicsit a történeted, mielőtt még teljesen belebonyolódunk Edit szája sarkába...

Ez a te történeted.
De valamit nem értek. Miért tűrted Gábort? Ezt a dermedt közönyt?
A hideg kavics hozzá képest kényelmes viselet.

Gábor valaha jó ember volt. És bízott bennem...

És ettől te megmámorosodtál?
 

Nem a mámort kerestem. Azt az érzést,
hogy szüksége van rám.
Nyugalmat.
Biztonságot.
Becsületet.
Stabilitást.
Tiszteletet.
Kölcsönös tiszteletet.

Jaj, ezeket ne...

Felhúzta a szemöldökét.
 

Igyekeztem semleges lenni, mint egy BBC riporter, de aztán mégis kibukott.

Milyen nő vagy te, Zelma?

Megijedtem.
Azt hittem, leszakad az ég, hogy Zelma majd kékül-zöldül, lilul, vörösödik, hogy hápog vagy ordít, sírva fakad vagy az ...

A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

Tévedtem, Tyereskova voltam utána, hónapokig.
Na nem a szélsebes száguldás, vagy a magasra emelkedés,

hanem az űr magánya

adta a hasonlóságot. Nem tudtam, merre van fent és lent,
pedig sokan próbálták megmutatni, hogy merre van előre.
Távirányítással.

Gábor lelkes volt végre.
Ilyeneket mondott, hogy ökolábnyom,
újrahasznosítás,
energiatakarékosság,
megújuló források.
Szakirodalomjegyzéket állított össze nekem arról, hogy gyerekekkel hogyan lehet ezeken a témákon dolgozni. Ő volt az első és az utolsó, aki ilyen módszeresen közelítette meg a feladatot.
Aztán elmúlt a lelkesedése. Néha megkérdezte, hogy halad a program, de nem tudtam mit mondani rá, hát ...

  Egy szeptemberi délutánon Zelma megelégelte a szürkeséget, ami körülvette, sőt őbenne volt, és lassú, de biztos haladással elkezdett élni, új dolgokba kezdeni, és annyira jól érezte magát ebben az új helyzetben, hogy egyre többet változtatott addigi életén. Még mielőtt megrettent és visszahőkölt volna, a környezete rögtön észrevette az első jeleket, buzdították Zelmát, de aztán olyan gyorsan követték egymást a változások, hogy barátnői már nem győzték a csodálkozást, elveszítették a fonalat, beleuntak, és így

Zelmának le kellett mondania az újramesélések ízéről.

Csakhogy Zelma mesélni, mesélni szeretne, méghozzá nekem. Hogy én írjak egy könyvet az életéből.

Engem mégiscsak sürgetett az ...