A családi legenda szerint anyám majdnem világbajnok lett 19 évesen. 1949-ben nagy pályán játszották a kézilabdát, és ő volt a kapus. A válogatotté is. A VB előtt is, utána is, de pont akkor, pontosan abban a  néhány hétben nem és így egy hatalmas lyuk lett az életén...
Vannak még ilyen lyukak, talán nem is ez volt a legnagyobb, de mindenképpen a leghangzatosabb.
Lemaradni egy világbajnoki címről...

Állítólag hazánk nagyja, a Fekete Párduc, az Aranycsapat kapusa azt javasolta neki, hogy ne mondja meg kapusválogatón, hogy bokaficama van, majd ő jól befáslizza, fog az menni. De nem ment.

Lehet, hogy...

Tegnap jutott századszor az eszembe a történet, most éppen azért, mert éppen anyák napján másodjára nyert BL-t egy magyar női kézicsapat.  Az is az eszembe jutott, hogy valami 10 éve beszéltem a buszon egy nővel, egy ismerőssel, a sportra terelődött a szó... és még emlékezett az édesanyámra, mint sikeres kézisre.

Még mindig csak 84 éves lenne...