Az "a" betűvel nem jutott az eszébe semmi. Mindjárt az árulással kezdte a katalógust. Árulás. ... Bécs felé Jellasics a gyáva... ez az árulás szó veretes és nagy horderejű... pedig a kicsi dolgokban még sokkal jobban tud fájni, mert akkor az árulás maga fáj, nem maszatolja el az árulás általi veszteség. Az árulás a gyomorhidegség legfőbb okozója, forróhideg, ha te magad vagy az áruló. Ahányszor felidézed a régi árulásodat, ugyanaz a forróhideg előjön a gyomrodban, nem halványul, sőt... Ha téged árulnak el, az érdekes módon látszólag feledésbe veszhet, de minden eset apasztja bizalom-készleted... végül olyan kevéske marad, amivel már alig tudsz gazdálkodni, és nem tudod, hova lett, mert semmi olyan Igazán Rettenetes nem történt veled.
A szüleid piti árulásai... amikor összenevet a fejed felett szomszéddal, hogy milyen jópofa voltál a minap... mert elhitted, mert megsirattad, mert remélted... amikor, csak hogy megnyugodj és ne nyaggasd megígérte, hogy felolvassátok, majd együtt elmentek, hogy megkapod, hogy megfőzi vagy megsüti majd neked. Amikor elment köszönés nélkül, hogy ne sírj... vagyis, hogy neki könnyebb legyen.

Mi magunk az iskolai években kezdjük.. amikor megígérjük a barátunknak, hogy a nagyszünetben mesélünk valami fontosat vagy kölcsön adjuk a füzetünket, aztán a nagyszünetig valami elsodor ettől, de elkapod a tekintetét és mégsem lépsz oda hozzá...
Legnagyobb árulásainkat már az ígéret aktusával követjük el.