Álmomban elmeséltem O.-nak, hogy mit fogok csinálni majd, ha nyugdíjas leszek. Felkapta a fejét, figyelt.

Ez igazán érdekelte.

Bejárom az ország összes települését, lefényképezem a városházát, községházát, történeteket írok, régit vagy frisset... egy blog lesz belőle.

Pontosan emlékszem, hogy álmomban O. arca kisimult a tervem hallatán, vagy úgy is mondhatnám, lesimult. Elveszett belőle az érdeklődés feszültsége. Érdekes, hogy álmomban meg tudtam ezt állapítani, pedig nappal soha nem láttam ilyet... márminthogy az érdeklődés szikráját kihunyni az arcán. O. úgy van előttem, hogy mindig figyel. Figyel engem, figyeli a környezetet, a nőket, a férfiakat is egy kicsit, figyeli a rádiót, vagy olvas, könyvet, kiállítási ...

...  ha már napló, feljegyzem, Gyertyaszentelő napja igencsak napsugaras volt. Majd meglátjuk milyen lesz a tavasz...

Tátika? Játékos név, de sóvárgó is... kicsi és tátog hiába..

Nagymamának a kertjében volt néhány tő, csupa lehetetlen színű, olyan narancsos-sárgás-pirosas cirmosak. Vagy foltosak.Tátikák.

Salzburgban találtunk egy kertet. Két doktorátusa volt a nőnek, aki tervezte.

Ott volt ez az oroszlánszáj! Bátran, büszkén...

Rózsaszínen.

Kínálkozón és elzárkózón.

Ahogy az egy szájtól és egy oroszlántól elvárható.

                                                                                                                                          A szerző felvétele