Good old times? Hát kösz nem. Valami megszakadt. Az idő talán?

Család, munka? Vágyak és lemondások? Nem tudom, de lassan közelítek ahhoz, hogy pontosan úgy, és annyi idősen, és pontosan itt vagyis ott szeretnék élni, ahol élek. Sem göndören kócos gyerekkorom, sudár éveim, elkeseredett küzdelmem, erős és mégerősebb szakemberségem nem vonz. Kisgyereknevelés, óvodák gyanakvó méregetése,  iskolai izgalmak és dicsőségek, szülőtársak, hetyke kamaszok magabiztossága, nem, köszi.  Maradjon minden így, vegyesen, ahogy most belelendült, családi örömök és krízisek váltakoznak a munkaerőpiac csűrcsavaros szeszélyeivel, szürkehomály és velőtrázó napok, lakásrezsi, bevételek, felhőszakadások és mégis-napsütések.

Amikor valami elkeserít, hopp, már jön is valami jó, amiben nem bízhatom el magam, mert úgyis befellegzik valamikor.

Ez az apróra szabdalt ritmus éppen jó ahhoz, hogy ébrentartson.