"2016. január 1. Páros év van... nekem a páros évek szerencsésebbek!" Már korán reggel pityegett az sms, de nem a szokásos jókívánság, hanem ez a tömör összefoglaló. Zelma bizakodó jelentése. Először a másik oldalamra fordultam, aztán csak felhívtam telefonon, és egy közös ebédben egyeztünk meg.

- Minden évben lencsét eszem, aztán egyik év gazdagabb, a másik szegényebb mégis. - kezd valami nagyívű összefoglalót. Apró fasírtokat süt a lencséhez, gömbölyget, sisterget, beszél.... száz százalék Zelma. Az ünnepek váratlanul jól teltek, utaztam ködben, napsütésben, voltam vadasparkban, melegedtem kandalló mellett kétszer is, sütkéreztem hegyi patak partján állig felöltözve... sütöttem-főztem és főztek nekem is...   Várom, hogy a lényegre térjen, de újra csak gömbölyget és sisterget...  otthonos fokhagyma pára  burkol be minket, mint valami lengéscsillapító, úgy hat a gondolatokra.

- Azthiszem, én nem leszek már semmi. - mondja váratlanul.

- Semmi?

- Se gazdag, se híres, se sikeres...  A fizetésem apránként zsugorodik. Tavaly még a betegállományok is rontották a helyzetet, meg tavalyelőtt is. Jövőre, vagyis hát már idénre mellékmunkát vállaltam, elviszi a szabadságom felét, ha nem többet. És milyen nehéz volt elérni ezt a lehetőséget...

 - Zelma, nálad sose tudni, éppen elégedett vagy, vagy elégedetlen. Panaszkodsz, vagy dicsekszel?

- Néha nagyon elkeseredem. Vagy megijedek, hogy mi lesz velem itt Pesten, ha hirtelen elveszíteném a munkámat. A lakás sem az enyém, tudod. Nem szeretnék visszamenni vidékre, Gáborhoz. Teljesen eltávolodtam az akkori életemtől. De azért nem lett minden annyira jó, ahogy elképzeltem. És tudod miért?

- Nem tudom, Zelma, pedig én is elgondolkodom néha, hogy vajon jó-e így neked. Aztán arra jutok, biztosan jobb, mint volt. De most ez a kijelentésed, hogy te már nem leszel "semmi", hm... elbizonytalanított.

- Mert én képtelen vagyok egyetlen célnak alárendelni magam... se pénz, se karrier, se hírnév, se boldog házasság... egyik sem vonz annyira, hogy minden mást feláldozzak, hogy "célra tartsam magam", ne nézzek se jobbra, se balra. Én a pillanatokat szeretem. Egy érdekes mondat vagy sor, színek, fény, meleg érintés, ... egy jó vacsora, film, könyv, színház... elkápráztatnak. Nem tudom lefaragni ezeket a kacskaringókat, és csak menni-menni egyenesen tovább. Így aztán nem lett belőlem blog-hősnő, se kiváló szerzőtárs, pedig kezdetben azt hittem, hogy nagyon érdekes lesz a történetem, emlékszel?

Ezt már a kanalazás közben mondta Zelma, én pedig kihasználtam az alkalmat, hogy tele van a szám. Nem szeretném őt sem értékelni, se vigasztalni, arra hivatkozni, hogy ezeket az értékes pillanatokat, részleteket, élményeket, megfigyeléseket, önironikus  gondolatokat mennyire szeretem...

 "A juvenile scarlet ibis is a mix of grey, brown, and white. As it grows, a heavy diet of red crustaceans produces the scarlet coloration.^[12] The color change begins with the juvenile's second moult, around the time it begins to fly: the change starts on the back and spreads gradually across the body while increasing in intensity over a period of about two years.^[8] The scarlet ibis is the only shorebird with red coloration in the world." Forrás: Wikipédia