Egyre több olyan társkereső találkozik egymással, akik már többedszerre próbálkoznak különféle emberekkel ebben a "műfajban" és így egyre nehezebb leküzdeniük a  sponateitás hiányát.
Mert mi történik? Az átlag-társkeresők vagy hosszas elő-levelezésben többször is áttörnek intimitási korlátokat, amit nem tennének mondjuk a kollégájukkal, aztán találkoznak egy "idegennel", vagy gyorsan találkoznak személyesen, de akkor meg a "randi fíling" és a vadigennel való lépésenkénti ismerkedés között billegnek, gyakran nem is tudva, mit kezdjenek magukkal és egymással.
Mindkettő  - éppen a már említett spontaneitás hiánya miatt - magában rejti a felfokozott elvárások miatti csalódás lehetőségét.
Ezért nyitottak a társkereső szolgáltatások külön felületet a blogolóknak, naplózóknak. Ez a "kommunikációs forma" megengedi, hogy valaki után úgy érdeklődj, ahogy egy sporttársadat, kollégádat láthatod különböző szituációkban. Nem csak a bejegyzéseit olvasod, hanem találkozol különféle hozzászólásaival is más naplókban,  van idő és tér a spontán megismerésre, valamilyen természetes és fokozatos érdeklődésre a személyesebb lépések előtt.

... és tényleg: nagyjából elképzelhető, mit várhatsz attól, aki csupa "hasznos" bejegyzést ír:  a legfrissebb hóhelyzet és medvehagymás receptek, új adószabályok, nyári időszámítás.
Mi van még? Éppen úgy, mint a végtelen blogtérben: politikai szösszenetek, jobb és baloldaliak egyaránt. Állatvédők. Gyermekvédők. Segítők és örökös segítségkérők. Csillogó pink csokrok, édes kiscicák, pikáns jelenetek.
A ráérős - őszintének követhető az egész napja, a naplóval kel, boltba indulás előtt még bejegyez, délben ott kávézik és este elköszön. Az örömködőnek csupa-csupa öröm az élete, folyton eszik, vásárol, ajándékot kap, lepedőt gyűr... és közben társat keres.
Szemérmetlen kitárulkozások. Nem szexuális tartalmúak, az fel sem tűnne egy társkeresőn, hanem éppenséggel családjukra panaszkodók, sírósak, munkahelyükön megalázottak és fogadkozók.
Idézetek idézőjellel és anélkül. Zeneszámok, közhelyesek és igazi kincsek, amiket szorgos kutatás után bányászik elő valaki, láthatod, a csaknem 40 éves felvételnek az 547. megtekintője vagy.
Fényképek unokáról, gyerekről, nyaralásról, mintha az Fb-ről fújta volna át őket a szél. Naiv dicsekvések a legújabb hódításokról és átkok a szakítás után. Exek, exek gyerekei, sőt gyerekek exei... .
Megejtően kedves történetek és jó sztorik, stílusparódiák és önmaguk paródiái.
Csavaros bölcsességek, jó és rossz tanácsok. Kétértelmű bemondások segítségképpen kacsintós emotikonnal.
A legszorgalmasabbak talán a külföldön élők-dolgozók, történeteikben folyton költöznek, közlekednek, tanulnak, új munkát kapnak vagy csak reménykednek benne. Ilyenkor az olvasó szurkol... kapja már meg tényleg azt a pizza-körzetet, magasabb beosztást, olcsóbb albérletet, hadd fogyjon itthon a devizahitele.
Van, akinek együttérzéssel követhető a fogfájása... megdagadt majd lelappadt arcát képekkel is dokumentálta.
A bejegyzések időnként átcsapnak reality-be... ismerkedéstől az első randevúig követhető sztori, aztán elhal a történet, valószínűleg nem csak a diszkréció okán.
A "külső" blogokhoz képest itt más hangsúlyt kapnak a hozzászólások, nem az a fontos, hogy mit, hanem, hogy ki - kihez.

Kétség ne legyen, itt mindenki társat, társaságot, szimpátiát keres. Az ambiciózus biztonsági őr is, aki részletesen leírta, hogyan figyeli meg munkatársait a térfigyelő rendszeren, hogy aztán majd -  előléptetés és dicséret reményében - feljelenthesse őket a főnökségnél.