Zelma is 56 éves lett, nekem megvan már a gyakorlatom benne, egész jól tűröm, ő azonban meglepetésében egy egész kis esszét kanyarított nekem ide ma reggelre:

"56 évesen úgy vagyok, mint ez a fa, éppen évszakváltásban, de azért talpig vízben lubickolva. Nem örülök egyáltalán annak, hogy 56 vagyok, ez már közelebb a hatvanhoz, ami mindenképpen soknak tűnik... de annak örülök, ahogyan 56 éves vagyok, tele sistergős apróságokkal, filmklubbal, színházzal, romkocsmával, felelős komolysággal, összegzéssel és elemzéssel, önfeledtséggel, flörttel és nevetéssel.

Néha azért az egész olyan izésnek tűnik, erőltetettnek... azt erőltetem, hogy igen, 56 vagyok, de ki nem szarja le...hm, ez a dac, ez egy ismerős-megszokott világ, ebben tudok a legjobban mozogni.

Nézzük csak a kulcsszavakat: bátorítás, középkorú nő, félelem, gyötrő legendáink, közhelyek, önsajnálat,  siker, stílus, humorérzék.

Sodródom magammal."