"Ez egy ilyen év. Magányos, vagy inkább individualista és felfokozottan társadalmi egyszerre. Ilyen hát az advent is, a karácsony is ilyen lesz talán. Liával megbeszéltük, hogy elutazunk együtt karácsonyra. Ilyen még nem volt. Nem állítunk fát, csak ágakat veszünk, és süteményekkel felpakolva elutazunk valami jó fürdőhelyre. Melegvizűre persze.

Aztán kiderült, hogy az utazás napján Liának még van egy társasági meghívása. Kicsit gyanúsan kaptam a lehetőségen, rendben, én leutazom, Lia pedig bűnbánóan megígérte, hogy másnap hajnalban utánam jön. Jól is fog esni egy nap olvasás--fürdés mindenféle felelősség nélkül. A süteményekkel éppen úgy készültem, mint máskor. Bejglit rendeltem, mandulásat sütöttem, megvettük az obligát mézest a nagyáruházban, az ajándékvásárlásnál bekalkuláltam azt is, hogy el magammal vinni.. nem vettem toronyórát lánccal. Illetve ez nem igaz, mert pontosan egy álomszép üveg-faliórát vettem  Liának, de azt majd itthon kapja meg, a többi: ruhanemű, könyv és egyéb apróságok beférnek a táskába és jól is jönnek egy utazáson. A könyv nagyon vicces. Ja, és a társasjáték... A múltkor kerestem valamit, és véletlenül megtaláltam közben a hordozható zseb-társasjátékot, a ne nevess koránt, mert mi azt szoktunk szenteste játszani, talán erre idén is sor kerül.

Lia azonban az utolsó pillanatig szenvedélyesen dolgozik valami nem is tudom min, valami önként vállalt aprólékos feladaton. Időnként felhív, hogy beszámoljon az előrehaladásról... és alig várja, hogy az eredményeket megossza a többiekkel. Persze egyelőre elégedetlen, ötleteken töri a fejét, bevon másokat is, egyszóval szeretné a maximumot kihozni belőle, ha már elvállalta. Én pedig magamat vizsgálom, nem vagyok sértett, talán egy kicsit csalódott, de éppannyira megkönnyebbült is. Mintha az ő buzgalmával egyenes arányban fogyna belőlem a boldogítási vágy. Vajon jó jel-e ez, reálpolitikus, vagy éppen szomorú?

Maximális munka, minimális karácsony lesz az idén, úgy látom... de majd én is beszámolok neked."

Ezt írta nekem Zelma 2015. december 22-én, két nappal karácsony előtt. Nem válaszoltam, én is úgy vagyok mint Lia: várom az eredményeket.