Álmomban elmeséltem O.-nak, hogy mit fogok csinálni majd, ha nyugdíjas leszek. Felkapta a fejét, figyelt.

Ez igazán érdekelte.

Bejárom az ország összes települését, lefényképezem a városházát, községházát, történeteket írok, régit vagy frisset... egy blog lesz belőle.

Pontosan emlékszem, hogy álmomban O. arca kisimult a tervem hallatán, vagy úgy is mondhatnám, lesimult. Elveszett belőle az érdeklődés feszültsége. Érdekes, hogy álmomban meg tudtam ezt állapítani, pedig nappal soha nem láttam ilyet... márminthogy az érdeklődés szikráját kihunyni az arcán. O. úgy van előttem, hogy mindig figyel. Figyel engem, figyeli a környezetet, a nőket, a férfiakat is egy kicsit, figyeli a rádiót, vagy olvas, könyvet, kiállítási ...

Zelma vasárnap reggeli e-mailjére bukkantam, képet is mellékelt. Nem tudom hogy juthatott eszébe annyi kihagyás után írni nekem. Ilyen boldog, vagy ilyen magányos?

"Rengeteget gondolok Kására. Talán egészségtelenül is sokat. Azzal, hogy a lakást kölcsönadta, régi kompromisszumos módosítgatása helyett becsalogatott az új élet valóságába. Munkát is segített találnom, nem rajta múlt, hogy végül ez egy kissé kifacsarodott. Aztán gondolok még egy-két emberre, férfiakra, nőkre, akiknek hálás lehetek, mert jókor löktek egyet az életemen. Vajon mások is így vannak ezzel? Mindenkinek vannak "kulcsemberei" az életében?

Visszatérve K-ra, dédelgetem magamban az érzést, a melegséget, a diadalt, ahogy a segítségükkel új minőségre ...

"Holnap van Lia szülinapja!" - meséli Zelma.

"Mindent megoldottam a héten, koordináltam, konspiráltam, cipeltem, válogattam, befizettem, kifizettem, de nincs még tűzijáték, meg a Himalája só, az is hiányzik. Mondogatom napok óta, hogy azok nélkül meg lehet lenni, só az só, és Lia meg már nem gyerek.

Nem lehet mindig, mindenben a kedvére tenni.

Aztán vitába szállok magammal.

Hogy ez a Himalája néhány éve hagyomány, és épp most fogyott el.

Aztán elhessegetem a témát.

De belémvág: keserű lesz a szánk íze nélküle.

És: O. is megvenné a lányának.

Igen, O. megoldaná.

Kétszer fordult a télen, hogy minden szaloncukrából küldjön nekem kóstolót... mert az első csomag feladása után még kapott abból a ...

...  ha már napló, feljegyzem, Gyertyaszentelő napja igencsak napsugaras volt. Majd meglátjuk milyen lesz a tavasz...

Miután világéletemben mindent meg akartam érteni, vagy legalább megmagyarázni, vagy jobb híján megtervezni, de legeslegalább a kifutását előre látni,

időszerű,

hogy érthetetlen, irracionális, előre láthatatlan és beláthatatlan dolgok történjenek velem.

Mert megérdemlem:).