Lehet, hogy én egy szörnyű vagyok? Zelma először sms-ben küldte ezt a kérdést aztán benyitott hozzám délután.

Lehet, hogy én egy szörnyű vagyok. Már nem kunkorodott kérdőjel, de a "lehet" szócska még adott nekem egy kis mozgásteret.

- Milyenféle szörnyű? - kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

- Férfiakkal vetélkedő nő. Az nagyon szörnyű. Zelma hangja most nem volt harcias, se kíváncsi, se hetyke, tárgyilagos sem, inkább szomorú. Úgy éreztem azonban, hogy nem maga miatt, hanem a világ miatt az.

- Amikor az EU-s programban dolgoztam, amiben úgyis annyi bajom volt, - kezdte a történetet - egyszer be kellett menni valami főhatósághoz, itt Pesten. Rengeteg papírral jöttem, amiket százszor átnyálaztam előtte, hogy ne ...

Áhhh... elég belehelyezkedni saját életvilágodba és máris a helyére zökken minden.

Erről van szó, az életvilág-váltásról.

Addig próbálgatni, amíg megvan a kényelmes, az otthonos fazon.

Ne lógjon semmi, de szűk se legyen.

No persze nem áll már jól a bizonytalan, szégyenlős mosolyú botorkálás... azt majd négyszemközt, velük, akik szintén most léptek be. Míg meg nem unod ezt is... az jó jel lesz majd.

Elég az üvegen át az égig nézni, kihagyva az emeletek és tetőteraszok látványát.

( Üvegplafon: A nőkhöz kapcsolódó nemi sztereotípiák következtében lejátszódó hátrányos megkülönböztetés, középvezetői szinten való megrekedésük elmélete. Forrás: OSZK Tezaurusz, KÖZTEZAURUSZ)

Az a gyanúm, hogy Zelma elérte az üvegplafont...

amibe a nők általában szakmai pályafutásuk közben ütköznek.

De nem így Zelma. 

Ő ott akadt el, ahol más nő észrevétlenül suhan. 

Késő volt talán a női ébredéshez az ötven éves 
kor... mire belejött, 
addigra el kell indulnia kifelé ... 
55 után már nehezen ível felfelé ez a női pálya. 
Síkos pálya, már megint. 

Sőt, most síkos csak igazán! Lépegessen tovább? Topogjon egy helyben? Kezdjen visszavonulót fújni? Mindenképpen a veszteségek ideje vár rá.

Most még billeg, ...