Zelma nem találja a helyét az új munkahelyén, ami nem csoda, mert az áthelyezése óta a harmadik koncepció, állandóan változó munkakör, betegség, gyógyulás, nekilendülés és fékezés. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a főnök közölte, egyelőre mindenkinek mindent kell csinálnia, mert kevesen vannak. De valójában szó sincs rlóa, hogy mindent csinálna, éppen ellenkezőleg, mindenben fékezik... A "munkára" annyiban hasonlít ez a tevékenység, hogy időt tölt ott, és ezért pénzt fizetnek a számára.

Ma reggel ezt  a mailt küldte:

"Azt tanácsolta valaki, - egy jóakaróm - hogy a napi túlélés érdekében legyen "dac, elv, személyiség háttérbe szorítva".

Én meg csak ellenkeztem, ellenkeztem dacosan, és még ma reggel is azon ...

- Majd vasárnap beszélgetünk, - biztosított róla Zelma . - Most nincs kedvem. Csak nézegessünk képeket. A bloghoz.

Olyan törődött volt és gyenge és gyengeségében mégis határozott, elszánt vagy elkeseredett, hogy nem ellenkeztem.  Nézegettünk képeket, együtt, a bloghoz.

A keskeny felhőrésen áttörő halvány napfény engedélyköteles volt, a kiszáradt tulipán ronda, a többi virág túl friss, harsogóan sárga és üde.

- Ez jó lesz... bökött rá valami havas tájra.

Megkönnyebbültem, hogy megvan a jó, mert untam az egészet. Ács Zelma Anna aki új életet kezdett 3 éve, aki más nőket is erre akart bátorítani és ezért felhívott engem, a félig idegent, önérzetesen, még azt is mérlegelve, hogy majd talán pénzt is kapunk a ...