Az utcában, ahol lakunk, négyszeres hársfasor szegi a járdákat és a középső zöld zónát. Nincs léhább hangulat,  - legfeljebb a balatoni estékkel vetélkedhet -  mint amikor egy-egy forró júniusi estén a túlérett hársillatban ballagok haza.

Befelé egy kert van, egy kertnek nevezett vadon, lomberdő és korábbi lakók meg jószomszédok ötletszerű ültetvényei, amelyek  együtt mégis kiadnak valami igazán magyart és XXI. századit.

Az erkélyhez legközelebb egy fűz, hogy a barkák figyelmeztessenek a tél végére, mellette akác, törzsét vastagon átfonta a borostyán. Akácvirág... sajnos nem lila, de mézillatú, akkor virágzik, amikor már beteltünk a csodákkal, hirtelen megjelenik, mint az utolsó tűzijátéksziporka, amit még visszafordulva megnézel. A sűrű borostyánban vadgalamb fészkel, csak hogy a fiókák törpesíp-szűkölése se hiányozzon az életünkből.

A kert legtúlsó végén mandulafa. Ünnepélyesen áll talpig fehérben február végén, március elején. Mindenévi büszkeségem és mindenévi csalódottságom, amikor látom, hogy már másoknál, más gyümölcsfák is virágoznak... A jobb szélen orgonabokor, lila és fehér is, a bal szélen is néhány, és azokon túl, már nem is a mi kertünkben, de nem is a máséban, egy nadrágszíj senkiföldjén hatalmas vadgesztenyefa. Ezt el is felejtettem megmutatni B-nek a legutóbb, amikor számba vettük a birtokot, annyira a kora tavaszra koncentráltam. De a májust is meg kell ünnepelni...

Fenyők, többféle is, a 10 éve még egyforma kétméteresek közül az egyik óriássá növekedett, és így lett törpe a másik. Az egyiken évekig levegőzött Vili, a szelid varjú. Kórháza, klinikája volt a fenyő, aztán meggyógyulva tovalendült.

Borókák és tuják, sorban és szeszélyesen. És valami érthetetlen szomszédi ötlettől vezérelve bambuszok. Ez teszi XXI. századivá  a kertet, kinek jutott régen ilyesmi az eszébe?

A bal oldali szomszéd fekete macskája elképesztő tornamutatványokkal szórakoztat. A jobb oldali szomszéd kerekre zárja a vadságában szép látványt, szabályos muskátlisor, erkély fölé hajló fa, madáretetők. Smaragdszínű  énekesek, cinkék, egy Igazi Harkály, rengeteg galamb és veréb gyűlésezik ott állandóan.

Hogy terményünk is legyen, a hinta mellett egy eperfa, figyelni kell rá, mert csak néhány napig ehető, fehér eper terem rajta. Kivágták, de valamelyik sarja-fia észrevétlen akkora lett, mint az anyanövény volt még nemrég.

A fűben vadvirágok, ilyenkor húsvét tájt mindig telidesteli ibolyával.