"Ha lenne időm, most írnék egy esszét az evéshez kapcsolt legújabbkori bűntudatról, rettenetes példákkal, diétagurukat a pokolba átkozó dühvel. De sajnos nincs időm... holnapra ebédet kell főznöm Liának, meg sós süteményt is ígértem neki... . Egyébként már a Bridget Jones-ban is van egy félmondat erről a témáról. De nem rázta meg a világot, nem fékezte meg a méregdrága méregtelenítők, fehérjekoncentrátumok, mindenmentes mindenségek gyártóit, sőt észre sem vették. Pedig szerintem bűn, emberiség elleni vétek elhitetni azt, hogy enni valamiféle gyengeség, jellemhiba, valami olyan dolog, amit komoly ember nem tesz. Még Vas Zsófi is egyetértett velem, amikor legutóbb összefutottunk. Pedig ő az evésnek és nemevésnek egyaránt ...

Tüdőgyulladás ide vagy oda, ma mégis lépésekre szántam el magam. Először is, nagyon bátran megmostam a hajam... szép nem lett, de fényes, rendes, hullámosra fésült. Az ember sokszor az elfeküdt kóctól beteg. A nagy hajmosás közben megéheztem, még ott a kádban megképlett a szemem előtt a hűtő, a kamra... krumplileves. Tejfölös, babérleveles, jó sós...van egy darabka kolbász is, belefőzöm, szeletben. ...És legalább a nadrágok, azokat  nem nagy meló teregetni, mégis beljebb vagyunk 4 tiszta nadrággal.

Mostam, főztem..., lassan, beosztással mozogva, nagyon jól sikerült. Két tányér közt pihentem, ledőltem egy kicsit. Mire a másodikat is megettem, további merész terv született. Lemegyek újságért. 100 méter, idetűz a nap, ...