A nagymamámnak valaha óriási kamrája volt, kész gyönyörűségszámba ment oda beszabadulnom. Nem ám a lekvárok meg egyéb jó falatok miatt, az egy másik kamra volt, másutt, amit kulináris tündérpalotának láttam... A nagymama kamrájában festői rendszertelenségben volt mindenféle, például a nálam 10-15 évvel idősebb unokanővérem játékai és könyvei. Imádtam ott kotorászni, aztán a kincsekkel megrakodva kimenni a nagy diófa alá...

Többek között megvolt ott a Gulliver, mégpedig a Gulliver Lilliputban című történet. Szerettem elnézegetni a  címlapját.  Gulliver a tengerparton feküdt, körülötte és rajta mindenütt a hangyányi lilliputiak. Gulliver haját szálanként pányvázták mákszemnyi szögekkel a földhöz, és hasonlóan ...

Most, hogy Zelmának szabad ugyan ennie, gyakorlatilag bármit, de egyelőre a szétszedett és összevarrt állapotok miatt az evés nehézségekbe ütközik, állandóan azon gondolkodik, mit ehetne. Vagy legalább ihatna. És iszik-eszik is, ha eszébe jut valami. Legalább annyit, mint egy normál hétköznapon, ha nem többet... Nem így volt egy hónapja, amikor az állandó fájdalmak és az émelygés, legeslegfőképpen a mindezek miatti elkeseredés elvette az étvágyát. A hűtőben hiába várt a gondosan előkészített húsleves, nem kívánt mást, csak aludni. Valahol a fájdalmak és bántalmak mögött akkor is érezte az éhséget, de nem evett, pedig technikailag talán könnyebben ment volna mint most... .
Végül nem a saját húsleves, hanem a külön neki hozott ...