... csalódás. A csalódás egy érzés. Itt a helye.

.".. Kit anya szült, az mind... "  Ja, vagy így, vagy úgy... József Attila már megint.

Zelma amilyen idegenkedve forgatta a szájában a bánat szót, olyan ismerős számára a csalódás. Mondhatnánk Zelma a folyamatos csalódás állapotában leledzik, mindig képzel valamit valakiről vagy valamiről... fantáziavilága határtalan. Fékezhetetlen. De aztán a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelte, és mivel Zelma alapvetően optimista, hát a valóság kénytelen alulmúlni a várakozását.

Csalódás. A rövidtávú csalódások élete részévé váltak tehát, de ahogy elérkezett abba a korba, amikor az ember már visszanéz, összegez, számot vet, kezdett előrajzolódni a Nagy Csalódás is. Hogy is áll az élettel?

A bal oldalon Lia. Ugyanott még millió óvodás, akik különféle terjedelmes asszonykák és mélyülő hangú kamaszok vagy pincemély férfiak lettek - még itt Pesten is előfordul néhanap, hogy megszólítja valaki: Óvónéni!

Ám most a csalódásról van szó. Nézzük a jobb oldalt. Ha ottmarad volna az óvodában, vezető óvónő lenne már. Most meg itt hányódik, hol ezt, hol azt csinál... jelenleg a Pláza gyerekmegőrzőjének biztos pontja.

Na és. Na és? NA ÉS?  Ez a kérdése azonban csalás volt. Önáltatás.

Most egérutat nyert az "ö"  betűig.