Vas Zsófit a plázában ismertem meg, mi tagadás, a dohányzóban. Mindig 3-4 fős társasággal jött, zárt körben ültek, nagyokat nevettek, valamilyen interneten játszható játékokról volt szó általában. A kör tagjai persze Zsófi beosztottai voltak. Gergő, a zavartan gödröcskés arcú óriáscsecsemő. A nyúlánk Kálmán, mint valami toronyból nézett végig a dohányzó pórnépen, köszönni csak annak köszönt, aki kiállta az idők próbáját, vagyis Zsófi minimum beszélőviszonyban volt már az illetővel. Harmadiknak hol a molett Gizi csatlakozott, hol Zsombor, aki egyszer Svédországban is dolgozott, azóta lába nem érinti a földet csak lenéz néha, hogy el ne vétse a menetirányt, vagy Margit, aki hol alázatosan bólogat hol hangos utasításokat osztogat telefonon a karbantartóknak, esetleg a szép Bea, aki talán fiatalsága szerénységével éri be ezzel a társasággal. Hangosak és felsőbbrendűek voltak, de olyanképpen, hogy ezzel Vas Zsófi legeslegfelsőbbrendűségét szolgálják.

Zsófi a pláza második embere, a pénzügyeket intézte.

Minden érdekelte, nem volt szakbarbár. Ha belépett valamelyik könyvesboltba, kutatóan nézett körül a legújabb könyvek polcán. A textilrészlegen anyagokat válogatott, a gasztro-szinten tudta, melyik a legtrendibb menü, gyakran neki is ült két-három adagnak, salátával és kenyérrel. Minket különösen kedvelt, szerette a gyerekeket, és szerette, hogy a pláza tehetséggondozást, gyermekfelügyeletet is vállal. Bár nem használta ezt a szót, mégis olyan európainak érezte így a plázát és saját magát is. Csak a fejlesztésre hozott gyerekek szülei elől csukta be gyorsan az irodaajtót, egyformán lenézte a hangoskodva szorongókat és a mosolyogva magyarázkodókat.

A tulajdonossal jó kapcsolatot ápolt, persze nem rejtette véka alá, hogy mindent tud, amit ő, és méghozzá a pénzügyeket is.

Nem sokkal az ötvenedik születésnapja után költözött el otthonról, megunták egymást a kerület ablakos-üvegezőjével, pedig a kisipar szépen hozott a konyhára. A fiuk már elköltözött, az üvegessel mindent elmondtak egymásnak harminc év alatt, azt is, amit nem kellett volna. Zsófi, hogy a férje unalmas és együgyű, a férj pedig azt, hogy Zsófi elhízott, lompos és mire van olyan nagyra magával, ő sok helyen illeszti a helyére az ablakot, látott nőt ilyet is, olyat is, okosban szépet, nohát olyat is.

Felpakolt  egy bőröndre való ruhát és továbbállt egy házzal, este elégedetten sóhajtott, élvezte az egyedüllétet, gyümölcsöt evett, pogácsát a helyi cukrászdából, mert mindig a sós dolgokért rajongott... Akkor ment ki cigarettázni, amikor akart, sőt benn a konyhában alakított ki egy dohányzósarkot.

A kis lakás egy barátnője lányáé volt, a lány azonban Írországban pincérkedett, a bérlet alig volt több, mint a rezsi. Napról-napra jobban érezte magát, hihetetlenül könnyűnek, derűsnek, ráérősnek és hatékonynak is egyúttal... úgy érezte, egy életre rendben az élete. Vanda a maga gyakorlatias módján megcsóválta a fejét és azt mondta, a vagyonmegosztást le kell rendeznetek előbb-utóbb. Pedig nem  a vagyonügyek voltak rendezetlenek, hanem az életük... a kis bőröndnyi holmi egy nyaralásra ha elég lett volna, és az első hónap lebegését elkezdték ballasztok terhelni, a fiuk első képei éppúgy hiányoztak, mint a saját iratai, reggelenként a nagyanyja állótükre és a nagyobbik citromfacsaró, amivel narancslét szokott készíteni magának. Ezek a hiányok naponta eszébe juttatták, hogy beszélni kéne a férjével, de rálegyintett. Régen volt ilyen kellemesen felelőtlen. Ha elmondja Zelmának, tapasztalatot cserélhettek volna, Zelma egy évvel előtte járt egy hasonló úton..., de nem mondta. Nem is ismerte Zelmát, bár, ha néha mégis összefutottak a dohányzóban, jókat nevetett Zelma fanyar humorán, de ki is szállt a fejéből, ahogy kilépett az ajtón.

Mivel hazavárta, minden a férjénél maradt, az autó is. A plázába egyetlen buszvonal elvitte, hétvégeken ismerkedett a vonatközlekedéssel, hamarosan ebben is éppolyan szakszerű lett, mint mindenben, vágányok, késések, elővételi pénztár, internetes rendelés...

Útközben esett el, a térdét ütötte meg, de nem volt törés, csak valami ficamféle. Valaki láthatta az utcán, mert az ablakos érte ment, ahhoz viszont Zsófi ragaszkodott, hogy ne a családi házba, hanem a kislakásban vigye. Elgondolkodott.

Aztán ugyanazt mondta az orvos is, a barátnője is, sőt, a barátnője férje, az öccse felesége, mind-mind ugyanazt, amit maga is tudott, meg egy óvodás is... harminc kiló túlsúly van rajta, ez még csak egy óvatos figyelmeztetés volt a térdétől... a folytatás rosszabb lesz.

Még két hét... egy hét... köményes ropogósok és sajtos masnik bástyái mögött.

Stílusosan egy hétfői napon kezdte el a fogyókúrát. Nem evett, csak olvasott. Paleo, zsírégető, turmixok és az elmaradhatatlan káposztaleves. Istenien fűszerezem, mesélte udvartartásának, csak a gödröcskés Gergő érezte, hogy már nincs a régi tűz a hangjában. Az első tíz kiló után új ruhákat kellett vennie, az egy kereset sehogy se adta ki a lakásfenntartást és a beszerzéseket. Egy vasárnap délután hazaköltözött a férjéhez, úgymond baráti alapon, de éppen a barátság hiányzott a kapcsolatukból. Megtakarított pénzéből a  szobájához egy kis külön teraszt építtetett, ahol kimehet a szabadba anélkül, hogy körbemenne a házon. Menekülési útvonal - nevetett az üveges. A kert felé nyitott külön bejárat valahogy elválasztotta őket, a távirányítós nagykapu meg összetartotta.

Gyönyörű bizsukkal jutalmazta magát, hatalmas fülönfüggők, karperecek, nyakláncok... A fogyás azonban utolérte az arcát, ha nem nézett maga elé mereven, ezerfelé futottak a ráncok. Csak a csuklója maradt olyan feszes, mintha egy szafaládéra húzta volna a türkiz karikákat...

A plázatulaj továbbállt, Vas Zsófi pedig szabályozni kezdett... megemelte a helyiségbérleteket azzal, hogy külön pénzt kért a hétvégi takarításért. Aztán a karbantartást is két tételre szedte, az alapkarbantartáson kívül mindenért díjat számolt fel. Hangja egyre pattogósabbá vált, igen, nem, és csupa felszólító mondat. A dohányzóban már nyoma sem volt kedélyes történet-mesélésnek, ő is állandóan telefonált, mint Margit. Reklámszerződéseket írt alá és bontott fel. Kirúgott és felvett embereket, kiszervezett, átszervezett.

Vanda ekkor döntött úgy, hogy elhagyja a plázát, de ez csak Zelma életében jelentett valamit, Zsófi nem törődött emberi tényezőkkel. Sajnos a kilók hiányában is pocakos maradt és tokás, csilivili baby-doll szabású ruhákat hordott hétköznapokon, tárgyalásra elegáns fekete csipkekabátkákat. Nyakát méregdrága sálakba burkolta, szemfestése tinédzserkorát idézte.

Ura volt a helyzetnek, úrnője a plázának.

Zelma egyszer benézett hozzá, éppen intézkedett, egyenes háttal, mozdulatlan arccal ült, mint egy bálvány, fekete-fehér karperecei versenyt csilingeltek a háromrészes fülbevalóval. Pályája csúcsán volt, ez látnivaló mindenki számára... csak vajon boldog-e most, nézte kutatóan Zelma az ajtónyíláson keresztül.