Zelma, mielőtt továbblépnénk a történetben, jó lenne, ha elmondanád, mit jelent számodra a csinos külső, a tűsarkú cipő? Unásig visszatérő téma, hogy mit veszel fel, hogyan választod ki, mit viseltél ekkor  - akkor... Eközben normálisan öltözködsz, de nem nézel ki valami divatőrültnek. Tűsarkút se láttam rajtad soha...

Nekem a tűsarkú cipő a nőiesség, a vállalt nőiesség jelképe. Mindig Olgi jut az eszembe róla. Olgi sokmindenről eszembe juthatna, a legjobb szívű, legkitűnőbb szakember akit valaha ismertem. A szakembersége csupa lélek, a lelke csupa hivatás. Őt emlegettem úgy a múltkor, hogy az Ország Óvónője. Mindenkit ismer, minden új kezdeményezésről tud, hacsak nem ő maga indította el. Amióta EU-tagok vagyunk, rajta tartja a szemét a tagállamokon is. A román határ közelében él, persze Erdélyben is sokat segít az ottani magyaroknak, de nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne, Ausztriában is ismerik a nevét. Mert tudod,....

Na, mielőtt egy szakmai előadást tartanál, térjünk vissza a tűsarkúhoz, amiről Olgi az eszedbe jutott most.

Olginak millió tűsarkúja van, gyönyörű cipők. Amikor pihentetni szeretné a lábát - mert persze az a legérzékenyebb pontja - akkor felvesz egy olyan észvesztő papucsot,  - mondom, pihenésképpen - ami finom, ötletes és persze vagy 6 centis magas talpa van. Gyönyörűen is öltözik, a legújabb divat szerint. Kosztümök, dzskekik, ilyen-olyan kabátok, képtelenül szép árnyalatú selyemsálak, mind-mind a legújabb divat szerint vagy méretre csináltatva. Olgi már elmúlt 50, talán 60 is, de megakad rajta a férfi szem és a női szem egyaránt.
És mindennek a tetejében vannak ülőcipők...

Ülőcipők?

Az ülőcipőben még Olgi sem tud menni, olyan magas a sarka. De szépen mutat a lábán egy konferencián, estélyen, színházban. Sikkesen. Csak menni ne kelljen benne 1-2 lépésnél többet.

Érted?

Hát... azt nem értem, hogy mit akarsz ezzel mondani.

Azt, hogy neki a cipő nem egyszerűen védi a lábát, hanem egy jelkép.
Azt, hogy nekem se ülve, se állva se járva nem jutna eszembe tűsarkúban lejteni.
Biztosan nekem is egy jelkép...

Olyan "szőkenős"?

Igen, buta nőknek való, akik a férfiak figyelméért epednek.
Legfeljebb erőszakos üzletasszonyoknak.
De Olgi sem nem buta, sem nem erőszakos. Mindenki tiszteli, szereti...

Megpróbáltál már felvenni egy ilyen tűsarkút, Zelma? Hogy milyen érzés abban végigmenni az utcán? Vagy egy estélyen legalább?

Nekem magaszárú cipőben kellett járnom egész óvodás-kisiskolás koromban

télen-nyáron,

"hogy tartsa a bokám".

Ünneplőre volt lakkos fekete-fehér, hétköznapra kétféle fosbarna árnyalat,
később volt hétköznapiban is fekete-fehér, borjúbox, emlékszem ez volt a neve. Ezt a szót olyan gondoskodó áhítattal ejtette ki apám-anyám, pedig meséltem, még a nevemben sem tudtak egyébként megegyezni.

Csak

ebben

a rohadt

borjúboxban.

Prímán tartva volt  bokám,
tessék, nehogy vidám merjél  lenni,

pláne csinos ne, könnyed aztán egy pillanatig sem.

Aztán kitalálták, hogy ússzak, ugye abban a boka "nem játszik",

de ahhoz pedig fiúsan rövid haj kellett,

mert "hosszú hajjal nem lehet úszni",

és így tovább.

És persze kérdés, hogy milyen orvosi diagnózisok, rendelvények voltak a magasszárú cipőre vonatkozóan?
Vagy mégis kinek a döntése volt ez?

És mi közöm ehhez most, ötvenévesen?