Z-nek gyerekkorában göndör volt a haja. Különbözött az átlagtól. Nem, nem is az átlagtól... egyszerűen a többiektől, az óvodában, a napköziben, az uszodában is... . Ráadásul tetszett az idősebb korosztálynak. Kettős csapás. Kifene akar kislány korában folyton élemedett hölgyeknek tetszeni... olyan szerencsétlen érzés. Szögegyenes szőke szeretett volna lenni a göndör sötétbarna helyett, de nem lehetett. Ráadásul a fodrászat... az anyja ezt is az apjára bízta, elvitte a férfifodrászatba, és amíg apja flörtöl a kis köpenykés fodrászlányokkal, őt nyissz nyassz nyussz lenyírták szárazon. Na pont ez hiányzott még, szép férfifrizurákat... .

Később egyedül elment inkább. A főutcára nyíló csendes téren volt egy maszek, ők mindig szívesen fogadták. A frizurákra nem emlékszik abból az időszakból, csak az otthonos kedvességre, ahogy az egyszemélyes üzletben beszéltek vele. Ki volt írva, hogy kedden szünnap, de Z. valamiért egy kedden rászánta magát a nyiratkozásra és meglepetten lepattant az ajtóról. Visszafordult a főutcára, az állami fodrászatba. Tele kopasztott csirke nőkkel, vastagon ragadt rájuk a festék... aztán addig csűrték-csavarták a nevetős-nagyhangú fodrászok őket, amig szép göndör gömbfejűen végeztek. Maga az egész hely olyan... olyan sűrítetten női közeg volt, hangos, vidám, idegenül illatos.
Gyerek nem volt egy sem.
Zelma előre sajnálta magát a búra meg a gömbfej miatt, de kár volt annyira odalennie, mert 20 -25 perc múlva lenyalt cseresznyemag-fejjel végezte. Ráadásul nem is vágták le rendesen, csak az akkor nem látszott, de az anyja rögtön szóvá tette. Az első mosás vagy eső után körülbelül éppúgy nézett ki, mint szokott, csak a hosszúság miatt  kicsit torzonborzabb változatban.
Akkor tanulta meg, hogy a fodrászoknak egy a fontos, más legyél, amikor kimész, mint ahogy bejöttél.

Maradt a rövid, fiús úszófrizura.

Nagyon ritkán lázadt fel ez ellen egész életében... egyszer 20 évesen az esküvőjére készülve, egyszer valahogy a harmincas éveiben, akkor mindenféle franciacsatokat, hajfésűket is hordott... és aztán ötvenegy vagy ötvenkét évesen, a Nagy Újrakezdés idején... akkor is éppen kiebrudalták az uszodák világából, így állt hát bosszút.

Határozottan nőies lett az új hajtól. Lehet, hogy nem is maga a haj tette, hanem az, hogy úgy érezte magát, megint lehetett igazgatni, rendezni, rázni... És minden molekulája életre kelt. Nő lett, megkérdőjelezhetetlenül nő. Sejtette ő, hogy ez egy pünkösdi királyság, de azt nem, hogy ilyen hirtelen...

De a festett haj egyszercsak egészen hirtelen rendetlen lett... A festékrétegektől merev, se göndör-se sima fürtök a böjti szelek idején igencsak rosszul álltak. Eszébe jutott, hogy volt már ilyen... a böjti szelek fizuragyilkosok.

Nyírd fel egészen, kérte, hogy legalább legyen valamilyen... fiatalos lett, ezt mondták rá az üzletben és később a plázában is. Milyen jó, milyen fiatalos lett, Zelma.

Boldogtalanul nézegette a fiatalost a tükörben... jobb lenne fiatalnak lenni inkább, mint -osnak, grimaszolt magának.

Sámson nem érezhette magát rosszabbul.