A pesti  kávéház-teraszon láttam egy párt, 19-20 éves lány, 30-35-ös pasi.

A lány üde, karcsú, csinos és divatos szoknya-blúzban.

És egy olyan magasított talpú, tűsarkú cipőben,

amiben a szép vékony lábaival konkrétan

nem tudott menni.

Először

nem tudott kiszállni az autóból,

ráadásul valami puha fűszegélynél állt meg a pasi

és oda se nézett,

hogyan

kínlódik - próbálkozik.

Aztán valahogy ráhelyezte magát

és cipelte őket,

nem is lépve,

hanem valahogy egyenként felemelve

és előrébb lódítva.

Persze ott a púderszínű platformcipőben

nem csak holmi divathordozók,

hanem a  l á b a i voltak,

és csak billegett-billegett óvatosan-peckesen

a férfi után, aki

nem is nézett oda,

nem ölelte át a derekát,

 nem kínálta fel a karját kedvesen.

Csak ment a lány mellett-előtt, hányavetin,

miközben a pompás bizsu

ott lógott rajta egy

láthatatlan

szálon.

Közönyösen, irigyen és felháborodottan néztem őket.