Jó lenne hisztizni egyszer végre - hívott fel Z. egy este.

 Zelma, maga mindent megért. Maga érti, hogy... Zelma, magának nem kell magyarázni, hogy...

Torkig vagyok ezekkel.

Nem értettem, mert eddig éppen minden-tűrésére volt büszke. Tűrés és passzív ellenállás...

... némának nem mondhatnám, mert hallottam már jól odamondogatni, de ezek az odamondogatásai hidegek voltak inkább, kijózanítóak vagy kioktatóak, meggyőzőek, a legjobb esetben ironikusak... még a maró gúny is közelebb állt a stílusához, mint a forró lávaként ömlő női hiszti.

Mit szeretnél elérni a hisztivel?

Semmit.
Mindent.
Csak úgy.

Éppen elérni szeretnék valamit,

mindegy, hogy mit, csak ki-hisz-tiz-ni magamnak.

Egy kis fejcsóválást  is... ...

Lemondani..

A férfiak nem tudnak semmiről lemondani, csiki-csukit játszanak, vagy bújócskát. A csiki-csuki úgy megy, hogy minden kell vagy semmi, á, semmi, köszi, megvagyok anélkül, különben is hülyeség...

A bújócska bonyolultabb, abban hol hunyók, hol keresők, hol maguk sem tudják, melyikek éppen... a lényeg, hogy játékban legyenek.

Lemondani a nők tudnak, kis és nagy dolgokról egyaránt, mert nekik megtanítják kislány korukban, hogy egy nőnek le kell mondania, szenvednie kell és szenvedni jó... hiába olvasnak müllerpétert, azért csak szenvednek kéjjel, mártíran vagy némán, összeszorított foggal...

még a legjobb a locsifecsi szenvedőnek, de egyszer elfárad ő is...

Persze a férfiaknak sem könnyű, nekik meg a bibiket kell ...

Ki hitte volna,
hogy eljön egy korszak,
amikor erős paprika lesz a csokoládéban,
áfonyalekvárral esszük a húsgombócot,
a pesti nagykörúton szusi kapható
és a zsebünkben
fényesebb
beszélő
játék lesz,
mint
a kínai császárnak...

és mégsem leszünk boldogok.

Nem is tudjátok, hogy lázas vagyok...  billegek a lehetőségek közt, hogy én tudomást vegyek-e róla.

Egyedül nem jó lázasnak lenni, ahhoz tea jár, simogatás, esetleg patikába szaladás, vitamin, cseppek, fájdalomcsillapítók...

Aggódó arcok és aggódó kérdések.

Esetleg mű-aggódó pillantások...

Csupa illúzió az élet.

Arra se futja.

Zelmát felkavarta az az este...

kutatta az okát,

ásott magában,

egyre mélyebbre,

és egy álomig jutott.

Meg is írta gyorsan,

mielőtt

végképp a feledés homályába merül.

Emlékszel?

Amikor levelezni kezdtünk, egyszer volt egy jós-álmom. Csupa gyerekjáték közt járt egy kis vonat, de akkora, amekkorába éppen beleülhettem... mondjuk mint egy székbe. Valami ki is emelkedett a játékok közül a fontosságával, de arra már nem emlékszem, mi volt az. Talán te igen, mert elmeséltem neked. Még mindig nem fejtettem meg azt az álmot egészen, nem tudom, mi a pontos jelentése. Némelyik jósálomnál csak utólag látom az álom igazságát, de akkor tisztán, pontosan követhető, hogy előre leképezett valamit az agyam, amit csak ...

Mottó:

Az önáltatás különböző fokain billegünk,
egymáshoz képest nyilván ki szabadabban,
ki görcsösebben,
de abban hasonlítunk,
hogy mint utolsó bástyánkat,
féltjük és védjük
magunknak - magunkról írt meséinket.

Zelma kialakította a pesti életét, a Pláza után egy kis családi napközibe ment dolgozni, úszással és angollal majdnem kétszázezret fizettek a szülők havonta. A gyerekek szerették az óriáscsecsemőforma angoltanárt, aki magasabb kockavárat tudott építeni még az apjuknál is, de nem is érezték volna helyénvalónak, ha jóillatú, öltönyös és aranyórás apjuk  - aki kitermelte a családi költségvetést meg a luxusóvodát - nekilátott volna egy kockavárnak. Zelma úszni tanította őket, a lilaszájszélűeket és a ...

Mert kitanultam - mondta nekem pirosan és sápadtan... kitanultam, hogy hogyan tudjuk, mi emberek egymást kompromisszumokkal, közös érdekeket keresve segíteni. Kitanultam, hogy nem kell mindent megnevezni, ki micsoda, barát, barátnő,  haver, szerető... . Kitanultam, hogy ezeket egyensúlyban lehet tartani, ezeket a kapcsolatokat, magamat, hogy ez így mégis könnyebb, vidámabb, kedvesebb, mint egyedül... . Aztán megálltam egy pillanatra, és úgy éreztem, ki-ki csak használ, kihasznál éppen pillanatnyi érdekei szerint. Aztán megálltam még egy pillanatra, hogy én vajon... aztán az eszembe jutott Ő, aki megkérdezné, hogy "most mit érzel".

Semmi jót nem éreztem, üres, hideg feszültségen kívül.

De lehet, hogy csak front volt aznap. - tette hozzá, ...

A  citrus-limonádét

nem a láthatatlan cukorszirupért szeretjük,

ami az édeskés alapízt adja,

hanem,

mert hívogatóan tarkállanak benne

a kesernyés

és savanykás lime-,

citrom-

és narancsszeletek.

Zelmát összecsípkedték a szúnyogok,

és nem vakarta el...

hogy a combja meg a vádlija ne legyen olyan,

mint óvodás korában. 

Héja, bele, virágja, levele, egyre megy... mi a fenének mindent kategorizálni, dobozolni, címkézni, egy gyümölcsfa az egész... úgysincs rend... ahogy a tudatlanság (Lin Csi apát) úgy a rendetlenség is százszázalékos, a rend sosem, ahogy a tudás sem az. Zelmának el kell hagynia azt a belső kényszert, hogy mindet jól láthatóvá, érthetővé tesz. Az olvasókra hivatkozik ilyenkor, pedig az olvasó már régen elkeveredett a történetben. Sőt, éppen ez az elkeveredés eredményezheti a megértést, követhető, ahogy  Zelma katonás sorokba rendezett belső zavara élhető rendszertelenséggé oldódik... lassan elbír majd egy új rendszerezést is.

A pünkösdről idén éppen úgy, mint tavaly, a pünkösdi királyság jutott Z. eszébe. Amiről ugye tudjuk, hogy hamar vége lesz... .
Juthatna valami szebb vagy magasztosabb is, de állandóan ide tér vissza gondolatban, a hirtelen fellángoló nagy hőfokon égő és váratlanul elhamvadó érdeklődés, amit mindenki ismer, aki valaha társkeresésre adta a fejét.

Az első ilyen eset a tapasztalatlanságnak tudható be. Elkezdesz valakivel levelezni, egyre melegebb hangúak a levelek, egyre bensőségesebbek, várod őket, aztán hozzájuk igazítod a napirendended. Nem tűnik fel, hogy nincs szó találkozóról, előfordul, hogy még képcseréről sem... olyan varázslatos a virtuális közeledés, a sose tapasztalt megértés, az éteri simogatások. Aztán egyszer csak ...

Milyen varázslatos érzés volt, érthetetlen, titokzatos. ... kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.
Tóba esetleg?

Valami történt, valami teljesen banális, mondjuk Zelma apja állt a Balatonba bevezető csúszós lépcsőn, megállt kissé görnyedten, jó a víz, de a szél borotvál, mondta, és ment tovább, begyalogolt a Balatonba és beúszott, mélyen.

Ahogy ott állt a lépcsőn, ahogy a kezét emelte, ahogy hunyorgott, abban a pillanatban úgy tűnt, hogy ez már egyszer pontosan ugyanígy megtörtént. Milyen megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ez mással is előfordult már. Milyen megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ennek neve van... deja vu, különféle magyarázatok vannak rá... .
Csupa megnyugvás.

Zelma apja egyszer annyira mélyen beúszott, ...

. .. csalódás. A csalódás egy érzés. Itt a helye.

.".. Kit anya szült, az mind... "  Ja, vagy így, vagy úgy... József Attila már megint.

Zelma amilyen idegenkedve forgatta a szájában a bánat szót, olyan ismerős számára a csalódás. Mondhatnánk Zelma a folyamatos csalódás állapotában leledzik, mindig képzel valamit valakiről vagy valamiről... fantáziavilága határtalan. Fékezhetetlen. De aztán a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelte, és mivel Zelma alapvetően optimista, hát a valóság kénytelen alulmúlni a várakozását.

Csalódás. A rövidtávú csalódások élete részévé váltak tehát, de ahogy elérkezett abba a korba, amikor az ember már visszanéz, összegez, számot vet, kezdett előrajzolódni a Nagy Csalódás is. Hogy ...

Az "a" betűvel nem jutott az eszébe semmi. Mindjárt az árulással kezdte a katalógust. Árulás. ... Bécs felé Jellasics a gyáva... ez az árulás szó veretes és nagy horderejű... pedig a kicsi dolgokban még sokkal jobban tud fájni, mert akkor az árulás maga fáj, nem maszatolja el az árulás általi veszteség. Az árulás a gyomorhidegség legfőbb okozója, forróhideg, ha te magad vagy az áruló. Ahányszor felidézed a régi árulásodat, ugyanaz a forróhideg előjön a gyomrodban, nem halványul, sőt... Ha téged árulnak el, az érdekes módon látszólag feledésbe veszhet, de minden eset apasztja bizalom-készleted... végül olyan kevéske marad, amivel már alig tudsz gazdálkodni, és nem tudod, hova lett, mert semmi olyan Igazán Rettenetes nem történt ...

Cseh Tamás: Dal a ravaszdi Shakespeare William-ról

Bereményi Géza

Hol volt és hol nem volt, Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom.

Bolondok között így lévén józan,
Mérgezett kardba ütközött;
S trónjába nyugodt urak beültek
Székelvén béke és harc között.

Ám e királyfi úgy hala meg,
Hogy adának néki díszsírhelyet.
És eme sírt, ó borzalom
Láthatni ma is a színpadon.

Refr:
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!

Egy sötét éjjel neje nyakára
Helyezte kezét egy mór vezér,
S belőle végén a szuszt kinyomta,
A látványt így nem zavarta vér.

...

Zelma időnként megpróbál olyan lenni, mint a Többi Nő. Hol a tűsarkú, hol a körömlakk, csipkés ezmegazok, hol kacajoktól hangos női traccsparti a többiekkel a teakonyhában... még Valódi Napszemüveget is rendelt, láthatatlanul dioptriásat... már azon is gondolkodott, vajon feltolja-e néha majd a feje búbjára, mint Ők.
És akkor kiderül számára, hogy a Többi Nők sem mindig boldogok, dilemmák gyötrik őket, amikhez képest az övéi már-már eltörpülni látszanak.. . Pedig tele vannak lakkal, körömcipővel, gondosan kialakított színharmóniákkal, emellett dolgoznak, gyereket, unokát nevelnek, élnek...

A legmegrendítőbb Karmelina helyzete, aki negyven elmúlt, válása után szorgos társkereséssel újabb romantikus kapcsolatot sikerült ...

Ha van szabad vegyérték, a magányos szigeten élőt is utoléri a szerelem.

Ha nincs - nincs. Se magadnak, se másnak.

Ezt persze eltitkolják a társkereső szolgáltatók, ezért aztán folyton ott lebeg ...

éppen egy kattintásnyira.

Zelma néha elviselhetetlennek érezte, hogy Gábor autójában kell ülnie, még ma is érzi azt a kitörhetnéket, pedig hol van az már... amíg mentek, még csak-csak, mert haladtak, győzött a ráció, de a körülményes parkolás vagy az utolsó méterek idején ellenállhatatlanná vált  az émelygés, az azonnal-ki-kell-szállnom érzés.
Vagy azok a negyed- fél-, gyakran 1-2 órák, amikor Gábor felkabátolva, összecsomagolva lézengett a lakásban, mint aki indul, de nem indult. Zelmában annyi feszültség gyűlt össze, hogy végül örült, hogy betehette végre az ajtót Gábor után, pedig akkoriban imádott volna egy szombat délelőttöt a férfival tölteni, sétával, főzéssel vagy ágyban reggelivel. Néha olyan méreteket öltött ez a huzavona, hogy egy ...

Már hetek óta ezt csinálja... vagy a számítógép előtt ül, vagy kapkodva elvégez valami munkát, megfőz, kisöpör, bekészít egy gép ruhát vagy kitereget. A számítógép. Feladatok. Levelek. Hivatalosak és barátiak. Hivatalos-baráti Völgyitől, hogy mégis beszéljék meg, lenne egy kis munka, ami neki való. Ugyanitt jelent meg egy váratlan pillanatban Mira üzenete, hogy felkérik tisztelettel egy előadás megtartására. A számlázási adatok. Hirtelen felbukkan Szofi a jobb sarokban... hiányzol, barátném, na majd szeptemberben, akkor óvodába megy a legény. Jópofa, áprilisban szeptemberre megbeszélni, persze Szofi gyesen van, ott ilyen léptékben mérik az időt. Körülbelül egy éve látta Szofit, akkor moziban voltak. Az a film is... egyszerre ...

Csőtörés, éppen ott, ahol a Fontos Főútvonal és a Nagyon Fontos Főútvonal keresztezi egymást. Mivel napokig tartott az útszűkítés, az autósoknak volt idejük kialakítani a viszonyukat a válsághoz. Alapvetően két magatartásforma rajzolódott ki: a sztoikus araszolóké és a virtuózoké. A virtuózok kis utcákban kanyarognak, ahol gyorsabban lehet-ne haladni. Csakhogy ott vannak még más virtuózok, aztán a kukásautók,  továbbá a búcsúzkodók és tornazsákért-visszaszaladó- gyereket-váró keresztbeállók, úgyhogy ott is kell egy kis türelem. A virtuózok  körülbelül ugyanakkor érkeznek a céljukhoz, mint a sztoikusan araszolók.
Mégis, megvan az élményük, hogy mozgásban voltak, tettek valamit magukért.

Önsajnálkozva senyvedtünk a szürkeségben több mint eleget,  és ma végre kisütött a nap.
Mit kisütött, ragyog reggel óta.
Először nem hittük, aztán hunyorogva örültünk,
aztán megszoktuk...
Attól még, hogy olyan régóta várjuk, nem marad így örökre!

Ha kertek mellett vagy nagyobb parkban visz az utad, és a lábad elé nézel, a hófoltok között-alatt derékbatört virágokat látsz, bánatosan lehajtott fejű krókuszt, fagyba dermedt tulipánleveleket, fulladó és sárguló idei füvet, a nagy nedvességben különösen ható, pompájában elszáradt aranyesőt.

Olyanok, mint a társkeresők... virágzanak és szikkadnak, hidegségbe burkolóznak egyszerre.

Csak az ibolya érzi magát otthonosan hóban - napban egyaránt, csak hát ő meg olyan... olyan... szerény.

A hétvégi férfi ráérős. Nem dolgozik, vagy ha mégis, valami nyugis munkája van, ami mellett bőven lehet netezni. És nem házas, vagy ha mégis, akkor felesége éppen nagybevásárláson, vagy - még jobb - vidéken van, évszaktól függően a telken, a temetőben, az édesanyjánál vagy az unokáinál. A hétvégi férfi tehát - független vagy szalma - ráérős. Körülnéz, néhány csókot dob, ideköszön, odakérdez... meghitt ismerősök fogadják többfelé. És ezzel az otthonos melegséggel felvértezve felfedező útra indul, és talál is, jó esetben egy hétvégi nőt, aki szintúgy ráérős. Kellemes csevegés kezdődhet, ahol nem sürgős semmi. A fényképek is csak a harmadik-negyedik fordulóban kerülnek sorra. De mindegy is... a hétvégi férfit ...

Legtöbben ismerjük zsigereinkből és tanulmányainkból is a Maslow által lejegyzett,de mindannyiunkra érvényes szükségletpriamist. Szerinte a szükségletek és hajtóerők kielégítése így, a számozás sorrendjében természetes.

I. hiány alapú szükségletek: "D" szükségletek, azaz hiányszükségletek : elérésük feszültségcsökkenéssel jár
1. Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás

2. Biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság

3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat

4. Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy

II. növekedés alapú szükségletek: "B" szükségletek, azaz növelik a belső ...