...hát nevetség az élet, de komolyan...
Vajon találkoztok ott néha, az égi kávéházban? Leültök egy-egy kávéra? Cigaretta van-e ott? Lenéztek ide, az unokátokra, a lányotokra... vagy por és hamu vagytok már, érzéketlen-tudatlan?
De ha mégsem.
Ha lenézhettek néha, akkor talán... olvashattok is? Itt ezeket a sorokat is akár?
Trento. Emlékeztek erre a szóra? Igen, Észak-olasz kisváros, gyerek-úszóversenyek voltak akkoriban, ez a szó maga volt az álom... Ki sem mondtam, sem írva nem láttam azóta.
Most már bevallom, de tudjátok is, én valójában soha nem álmodtam Trentóról, még Tatától is vakbélgyulladást kaptam, akkor is együtt kávéztatok, sőt, vacsoráztatok is, a Gundelben, ott vártátok ki a verdiktet, másnap műtét... Gundelben, miközben én ott a ...
Úszni. Egyáltalán... vízben lenni. Könnyű testtel, lebegve, szabadon. Még jobb lenne repülni, Zelma álmában néha repül... elrugaszkodik a talajtól, aztán hol könnyed meghajlással, hol erőltetve vízszintbe helyezi magát, mintegy síkot képezve magának a légűrben, és nyugodt, lassú, szabályos mozdulatokkal úszik odafenn. Látja maga alatt az utakat, fákat, embereket... eleinte üldözéstől menekült így, később már kedvtelésből is. Mindig fontos eleme volt ezeknek az álmoknak, hogy csodálkoztak a lent lévők, a földhözragadtak. Ő meg csak úszik, úszik a levegőben, maga is kissé csodálkozva. 
Milyen varázslatos érzés volt, érthetetlen, titokzatos. ... kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.