Csupa érzéki betű.

Nincs arca, alakja, hangja is alig,

Bárki másnak, hm... csak egy férfi ...

Egyes-egyedül én őrzöm titkainkat,

dacosan álmodozva.

Zelmát felkavarta az az este...

kutatta az okát,

ásott magában,

egyre mélyebbre,

és egy álomig jutott.

Meg is írta gyorsan,

mielőtt

végképp a feledés homályába merül.

Emlékszel?

Amikor levelezni kezdtünk, egyszer volt egy jós-álmom. Csupa gyerekjáték közt járt egy kis vonat, de akkora, amekkorába éppen beleülhettem... mondjuk mint egy székbe. Valami ki is emelkedett a játékok közül a fontosságával, de arra már nem emlékszem, mi volt az. Talán te igen, mert elmeséltem neked. Még mindig nem fejtettem meg azt az álmot egészen, nem tudom, mi a pontos jelentése. Némelyik jósálomnál csak utólag látom az álom igazságát, de akkor tisztán, pontosan követhető, hogy előre leképezett valamit az agyam, amit csak ...

Milyen varázslatos érzés volt, érthetetlen, titokzatos. ... kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.
Tóba esetleg?

Valami történt, valami teljesen banális, mondjuk Zelma apja állt a Balatonba bevezető csúszós lépcsőn, megállt kissé görnyedten, jó a víz, de a szél borotvál, mondta, és ment tovább, begyalogolt a Balatonba és beúszott, mélyen.

Ahogy ott állt a lépcsőn, ahogy a kezét emelte, ahogy hunyorgott, abban a pillanatban úgy tűnt, hogy ez már egyszer pontosan ugyanígy megtörtént. Milyen megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ez mással is előfordult már. Milyen megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ennek neve van... deja vu, különféle magyarázatok vannak rá... .
Csupa megnyugvás.

Zelma apja egyszer annyira mélyen beúszott, ...