Zelmát felkavarta az az este...

kutatta az okát,

ásott magában,

egyre mélyebbre,

és egy álomig jutott.

Meg is írta gyorsan,

mielőtt

végképp a feledés homályába merül.

Emlékszel?

Amikor levelezni kezdtünk, egyszer volt egy jós-álmom. Csupa gyerekjáték közt járt egy kis vonat, de akkora, amekkorába éppen beleülhettem... mondjuk mint egy székbe. Valami ki is emelkedett a játékok közül a fontosságával, de arra már nem emlékszem, mi volt az. Talán te igen, mert elmeséltem neked. Még mindig nem fejtettem meg azt az álmot egészen, nem tudom, mi a pontos jelentése. Némelyik jósálomnál csak utólag látom az álom igazságát, de akkor tisztán, pontosan követhető, hogy előre leképezett valamit az agyam, amit csak sejthettem... .
Akkor már tudtam a titkodat, de ezzel sem jutottunk előbbre, nem lett az ismeretségből normális, felnőtt kapcsolat. Kapcsolat. Ezt a szót utálom, mert valami zavaros nimbusz lengi körül. Kapcsolat most is van köztünk, ha profán lennék, azt mondanám, szóval, tettel és mulasztással is.
De ha esetleg te emlékszel, hogy mi volt az a játékszer, amit álmodtam, segíts, hátha előbbre jutok. Megfejtenék belőle sok mindent, elvégre az én agyam álmodta.

A titokzatos idegen válaszolt is rögtön, hogy ő sem emlékszik többre a játékoknál és a vonatnál.
Babaház. Az agyam vagy a szívem legrejtettebb zuga. Amikor nem vagyunk kapcsolatban, akkor ott van, a babaházamban. Játékvilág, képzeletbeli, de csak az enyém, nem kell semmit tennem érte, még gondolnom sem kell rá, akkor is ott van. Odavisz hozzá is a kisvonat, a messzetűnő csodák világának egy darabkája. De ahányszor "igazi" kontaktusba lépünk, kitör ebből az enyém-ségéből, és így éppen a közeledésekor kerül távolabb. Mert eszembe jut, hogy egy élő két lábon járó férfi, de még milyen népszerű férfi... jön-megy, flörtöl, kapcsolatokat köt és szakít, kedvenc munkatársai vannak, másoknak szétszórt mosolyai.
Zelma nem felejtette el, hogy mennyire összetörte az a régi eset, amikor véletlenül felfedte a férfi kiterjedt internetes kapcsolatrendszerét. Akkor szédült, dühös volt... most a szívmelengetés majdnem ellensúlyozta  a kavarodást.
Más lettem én is azóta... sóhajtott, és tudta, addig nem nyugszik, amíg vissza nem tuszkolja Kása apukát a babaházába.