Pünkösd 2013. május
A pünkösdről idén éppen úgy, mint tavaly, a pünkösdi királyság jutott Z. eszébe. Amiről ugye tudjuk, hogy hamar vége lesz... .
Juthatna valami szebb vagy magasztosabb is, de állandóan ide tér vissza gondolatban, a hirtelen fellángoló nagy hőfokon égő és váratlanul elhamvadó érdeklődés, amit mindenki ismer, aki valaha társkeresésre adta a fejét.
Az első ilyen eset a tapasztalatlanságnak tudható be. Elkezdesz valakivel levelezni, egyre melegebb hangúak a levelek, egyre bensőségesebbek, várod őket, aztán hozzájuk igazítod a napirendended. Nem tűnik fel, hogy nincs szó találkozóról, előfordul, hogy még képcseréről sem... olyan varázslatos a virtuális közeledés, a sose tapasztalt megértés, az éteri simogatások. Aztán egyszer csak eltűnik a levelezőtárs, és akkor döbbensz rá, hogy bottal sem ütheted a nyomát, nem tudsz róla semmit egy nickneves és bonyodalmas mailcímnél, esetleg skype-elérhetőség és telefonszám "játszanak" még.
Talán valami akadály merült fel... és a női találékonyság éppen ezerféle mentséget kreál magának - a másik különféle fantasztikus és mindenben - mailezésben, telefonálásban és skypolásban - akadályoztatott körülményeiről, aztán órák, napok esetleg hetek telnek el, amíg szembesülsz azzal, hogy már legtekervényesebben kialakított kalandos változatodnak is lejárt a mandátuma.
Ha telefonszámod is van, minősítetten nehéz: a reményteljesen kicsöngés az elérhetőség illúziójával. Vákuumba kerülsz, átkozódsz vagy nevetsz magadon (ez utóbbi ritka eset, inkább sírás-rívás a jellemző.) Aztán megfogadod, hogy soha többet, ilyet aztán nem...
Z. maga is átélte ezt és éppen elégszer olvasott és hallott róla más nőktől is. A legnevetségesebb, hogy még azt sem tudod, kit siratsz, mit hiányolsz, hiszen - lényegében - eddig is egyedül voltál a laptoppal. A kisgyerek érzi így magát, amikor elpattan a tenyerén a nehezen megkaparintott szappanbuborék.
Jobb esetben, ha valami búcsúzásra, lezárásra mégis volt lehetőséged, a vattacukorhoz hasonlít az érzés - a semminek legalább van valami karamellesen édeskés utóíze.
Megfogadod, hogy soha többé, mígnem... jön a deja vu, csakhogy ez az új eset, ez a helyzet, ez az új partner egészen más, kizárt, hogy még egyszer úgy járj... .