Figyelő szemek fürkészik életem és pásztázzák soraimat. Együttérző, kíváncsi, emlékező, okos vagy unatkozó szempárok... Néha hosszabban, tallózva olvasnak, néha csak belecsípve itt-ott a betűhalmazba. Vagy csak ellenőrzik, van-e friss bejegyzés.

Mivel napjában kevés olvasóm van, követhetőek a szokásaik, az érdeklődésük, az évjáratok, amelyekbe belelapoznak. Nyomukban néha én is "utóolvasok", mert nem emlékszem már, mit rejtett egy-egy cím.

Vannak délelőtti és éjszakai olvasóim... ezek a leggyakoribb időpontok. Napok közül népszerű a szombat és a vasárnap, leggyérebb a hétfő. Nyáron aztán fordul, hét végén a kutya sem olvas, de hétfőtől csütörtökig gyakrabban rákattintanak a Síkospályára. Magyarországon kívül is érdeklődnek sorsom vagy gondolataim iránt, az utóbbi egy hónapban például Írországra, Romániára, Szlovákiára utaló IP címről.

A többségük ismerős vagy visszatérő, mert nem keresőszavak alapján jutnak a blogra, hanem egyből a google-ról fellapozzák. Sajnos nem interaktív az oldal, az olvasók nem, vagy csak nagyon ritkán kommunikálnak velem.

Így aztán nem tudom, hogy a sorsom vagy gondolataim érdekli őket.

Vagy a kettő ugyanaz?