A konstruktív cselekvés és ki-be szemlélődő álmok közt félúton az Igazi Alvás közben már egy hete küzdök valakivel. Fáradtan ébredek, nem kimerülten, de felkavarodottan... Zaccos reggeleimen eltöprengek, hogy vajon kivel vitatkozom és küzdök éjszakánként, aztán fürdés, fogmosás, öltözés, a vasalást elbliccelem, ha lehet... de dinamikusan összerakom aznapi alkatrészeimet, troli, busz, villamos és még egy villamos... dinamikus haladás közben nem nézem meg az órámat, nincs is karórám két hónapja, majd valami szépet veszek egyszer, addig nem fontos.... Ki kéne venni a zsebemből a telefont, de minek, attól úgysem lesz se több, se kevesebb az idő, ha nézegetem közben. Ezt is elmondom magamnak minden reggel... azért néha megnézem mégis, mert engedékeny vagyok. A dinamikus haladás az irodaajtónál lefékeződik vagy léket kap... még egy percre átfut a fejemen, hogy vajon kivel vitatkozom én éjszakánként. Nem lehet más ennyire kitartó a velem való vitában, csak én... de nem tudunk dűlőre jutni a konstruktív cselekvés és a ki-be szemlélődő álmok közt...