Egyre felszínesebb a kapcsolatunk. Hol vannak már impulzív telefonhívásai, de azért néha, mint ma este is, átjön hozzám egy kis csevelyre. Gondoltam eszünk egy kis fagyit gyümölccsel, fél szemünk közben az EB-meccsen, de másként alakult. Az obligát "hogy vagy mostanában" mégiscsak elindított egy önfeltáró monológot, igaz, a rövidebbik fajtából. A frizura- és melltartósztorik úgy látszik nyugvópontra jutottak, az új alakformáló fürdőruha is csak érintőlegesen került szóba.

"Sosem gondoltam volna, hogy a meggyes-túrós és meggyes-mákos rétesemre, az eper- és a ribizli-meggy-cseresznye lekváromra, az orchideámra leszek a legbüszkébb. Meg a kis sziklakertemre, ami már jócskán kinőtte a presszóstányérkát. Na az jó történet volt, a pozsgások átültetése,  mert azokhoz ugye kavics kell. És mit ad Isten, a múltkor a strandról hazafelé megláttam a tarhonyaszerű aprókavicsot vagy zúzottkövet. Belemarkoltam, és ott volt a táskámban az uzsonnás zacskó meg a befőttes gumi, el tudtam tenni. Nézd, milyen édes lett!"- tolta elém a mobilját.

Néztem a kis ládikát, de közben azon gondolkodtam, vajon van-e még Zelma táskája alján parti homok, sütimorzsa, csokipapír, fenyőtoboz, díszes kavics vagy vadgesztenye a nejlonok meg a gumik között?