Aki játszik,

mégpedig szabályosan,

mondhatni önfeledten,

az ne vágjon később

"szigorú tanár" képet

se magára,

se a játszótársakra.

Ha már elfogadjuk, hogy vannak
Örök Társkeresők,
rácsodálkozhatunk humorukra, önzetlenségükre,
vigasztaló vagy erőt adó figyelmességükre.
Nagyvonalúságukra, kitartásukra, és igen, hűségükre.

Rájuk aztán lehet számítani!

Egy-egy kellemesen évődő kötekedés
vagy filozofikus pengeváltás...
Néha egy jól célzott félmondat...

Mi más ez, ha nem játék?

Mi más?