Z. gondban van. Z. szomorú. Megkérdezte Őt, vagyis nem is kérdezte meg, hanem elmesélte neki, hogy mostanában szomorú. Végigfejtették ketten, persze csak telefonon, hogy mi lehet az oka, és Ő elmondta, hogy mit tenne ebben a helyzetben. Azt is, hogy Z hogyan tudna maga dönteni. Játssza el magában gondolatban az eshetőségeket, a lehetséges kimeneteket és próbálja csak ki, mit érez/ne ekkor és mit akkor.

Ekkor Z-nek egy régi eset jutott az eszébe, még a posztgraduális egyetemi időkből, amikor az ország akkori leghíresebb pszichiátere tanította. Egy szerepjátékot kellett volna eljátszaniuk, és Z. kiszállt, azzal a magyarázattal, hogy nem tud felelősen gondolkodni egy fiktív helyzetben.

Most is valami ilyesmit magyarázott, de erre Ő elnevette magát.

Ne gondolkodj, érezz!