Vajon találkoztok ott néha, az égi kávéházban? Leültök egy-egy kávéra? Cigaretta van-e ott? Lenéztek ide, az unokátokra, a lányotokra... vagy por és hamu vagytok már, érzéketlen-tudatlan?
De ha mégsem.
Ha lenézhettek néha, akkor talán...  olvashattok is? Itt ezeket a sorokat is akár?
Trento. Emlékeztek erre a szóra? Igen, Észak-olasz kisváros, gyerek-úszóversenyek voltak akkoriban, ez a szó maga volt az álom... Ki sem mondtam, sem írva nem láttam azóta.

Most már bevallom, de tudjátok is, én valójában soha nem álmodtam Trentóról, még Tatától is vakbélgyulladást kaptam, akkor is együtt kávéztatok, sőt, vacsoráztatok is, a Gundelben, ott vártátok ki a verdiktet, másnap műtét...  Gundelben, miközben én  ott a ...

Z. gondban van. Z. szomorú. Megkérdezte Őt, vagyis nem is kérdezte meg, hanem elmesélte neki, hogy mostanában szomorú. Végigfejtették ketten, persze csak telefonon, hogy mi lehet az oka, és Ő elmondta, hogy mit tenne ebben a helyzetben. Azt is, hogy Z hogyan tudna maga dönteni. Játssza el magában gondolatban az eshetőségeket, a lehetséges kimeneteket és próbálja csak ki, mit érez/ne ekkor és mit akkor.

Ekkor Z-nek egy régi eset jutott az eszébe, még a posztgraduális egyetemi időkből, amikor az ország akkori leghíresebb pszichiátere tanította. Egy szerepjátékot kellett volna eljátszaniuk, és Z. kiszállt, azzal a magyarázattal, hogy nem tud felelősen gondolkodni egy fiktív helyzetben.

Most is valami ilyesmit magyarázott, de erre Ő ...