Vas Zsófit a plázában ismertem meg, mi tagadás, a dohányzóban. Mindig 3-4 fős társasággal jött, zárt körben ültek, nagyokat nevettek, valamilyen interneten játszható játékokról volt szó általában. A kör tagjai persze Zsófi beosztottai voltak. Gergő, a zavartan gödröcskés arcú óriáscsecsemő. A nyúlánk Kálmán, mint valami toronyból nézett végig a dohányzó pórnépen, köszönni csak annak köszönt, aki kiállta az idők próbáját, vagyis Zsófi minimum beszélőviszonyban volt már az illetővel. Harmadiknak hol a molett Gizi csatlakozott, hol Zsombor, aki egyszer Svédországban is dolgozott, azóta lába nem érinti a földet csak lenéz néha, hogy el ne vétse a menetirányt, vagy Margit, aki hol alázatosan bólogat hol hangos utasításokat ...

Kakaó, vajaskifli, békebeli családi reggeli,

nem volt már időm friss kifliért menni,

ez máris olyan családias,

hogy nincs idő,

aztán mégis megreggeliztünk,

azt a kenyeret úgy sózták rám tegnap,

mint különleges újdonságot,

eláll a hűtőben, azt mondták,

jó, ha van mihez nyúlni,

lekvár is volt, szalámi,

kalács, paprika,

aztán megreggeliztünk,

előbb tempósan,
később ráérősen,

ahogy két ember eszik,

ha éhes.

Beleszürkültél?

Úgy értem, szürkébbnek éreztem magam, mint addig.
Azt hittem, valami személyes van az érdeklődésében.

És nem volt?

Utólag rájöttem, hogy volt.
Sokat lökött az életemen. Csak... csak többet képzeltem.
Álmodoztam.
Munka közben elképzeltem, hogy elém jön, még azon is elgondolkodtam, hogy a lakásomra hívnám egy kávéra, vagy inkább beülnék egy süteményre. Elképzeltem mindent részletesen... milyen ruhában lenne, mit mondana, amikor kilépek a pláza kapuján. Visszajátszottam magamban számtalanszor a meglepetést, az örömet.
Hol így, hol úgy képzeltem el a találkozásunkat, ami legtöbbször valami kényszerű közös utazásba torkollott... Kása mindig figyelmes volt velem, megoldott különféle problémákat, kitalálta ...

Már túljutottunk azon, hogy Zelma élete...
nem is olyan egyedi, mint hitte,
de akkor nem akart lemondani találkozásainkról,
önként kínált feltárulkozásairól.

Aztán eltűnt.

Jobb lett volna, ha elbúcsúzik,
éppen el is ment a kedvem a Zelma-blogtól,
de még egy elköszönésre se tudtam alkalmat találni vele.

Aztán egy levelet kaptam tőle.

Ez tehát - némi szerkesztői kurtítással - Zelma levele.

"A kislakást végül kibéreltem. Kása költöztetett, az utolsó zsákokat diadalmasan tette le a padlóra. Mondanom sem kell, hogy a költözés előtt Kása pesti irodájából jött ki egy takarítónő. Biggyesztgette a száját. Hogy lehet ebben a kutricában lakni! Minden mocskos férfit utolér a sors, aki a fiatal nőért kidobja a ...

Zelma,
hetek óta kerülsz,
csak néhány sort juttattál el hozzám,
ez a kiélt-szöveg...
már azt hittem, jól ment a sorod Vandánál.
Egyébként pedig, nem is olyan különös a történeted, azóta olvastam egy nőről egy másik blogban, aki időseket gondozott vidéken, és aztán elhatározta, inkább kamionos lesz és a férjével járja majd Európát.
Te vidéki óvónőből - megengedem, hogy néhány csavarral, de Budapesten egy vállalkozáshoz kerültél, ahol szintén óvodásokkal foglalkozol, és a lányoddal élsz... van valami bátorság a lépéseidben, de nem mondanám, hogy izgalmas a sztori.
Aztán történt valami.
Kása akcióba lépett. Nem is akcióba, hanem inkább valami kitartó ostromba kezdett, naponta felhívott, érdeklődött a napi élményeim és ...

Hétfőtől tényleg munkába álltam Vandánál. Nevetségesen egyszerű és felmérhetetlenül idegen volt számomra. Egyszerű volt, mert a gyerekek - gyerekek.
Bevált Vanda számítása, be tudott dobni a tehetséggondozóba és a fejlesztőbe is. Ugyanazt az élményt éltük meg a gyerekekkel, azt a pillanatot, amikor "kigyullad a lámpa", valami új minőséghez érkezik a gyerek,
az lényegében mindegy, hogy honnan indult és hová jutott közben.

Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.

Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?

Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.

Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, ...

Zelma, mielőtt továbblépnénk a történetben, jó lenne, ha elmondanád, mit jelent számodra a csinos külső, a tűsarkú cipő? Unásig visszatérő téma, hogy mit veszel fel, hogyan választod ki, mit viseltél ekkor  - akkor... Eközben normálisan öltözködsz, de nem nézel ki valami divatőrültnek. Tűsarkút se láttam rajtad soha...

Nekem a tűsarkú cipő a nőiesség, a vállalt nőiesség jelképe. Mindig Olgi jut az eszembe róla. Olgi sokmindenről eszembe juthatna, a legjobb szívű, legkitűnőbb szakember akit valaha ismertem. A szakembersége csupa lélek, a lelke csupa hivatás. Őt emlegettem úgy a múltkor, hogy az Ország Óvónője. Mindenkit ismer, minden új kezdeményezésről tud, hacsak nem ő maga indította el. Amióta EU-tagok vagyunk, ...

A pesti  kávéház-teraszon láttam egy párt, 19-20 éves lány, 30-35-ös pasi.

A lány üde, karcsú, csinos és divatos szoknya-blúzban.

És egy olyan magasított talpú, tűsarkú cipőben,

amiben a szép vékony lábaival konkrétan

nem tudott menni.

Először

nem tudott kiszállni az autóból,

ráadásul valami puha fűszegélynél állt meg a pasi

és oda se nézett,

hogyan

kínlódik - próbálkozik.

Aztán valahogy ráhelyezte magát

és cipelte őket,

nem is lépve,

hanem valahogy egyenként felemelve

és előrébb lódítva.

Persze ott a púderszínű platformcipőben

nem csak holmi divathordozók,

hanem a  l á b a i voltak,

és csak billegett-billegett óvatosan-peckesen

a férfi után, aki

nem is ...

Zelma, mesélsz lendületesen,

de nem látok mást, minthogy ténferegtél Pesten,

jókat főztél Liának,

közben hol pilleszárnyakon,

hol görnyedten,

egyik szemedet

a mobilodon tartva

próbáltad túlélni

a napokat, heteket.

Gábor nem hívott, hogy gyere haza végre?

Ehhez ismerned kéne Gábort. Időnként felhívott,  hogy mi a helyzet, de semmi olyat nem kérdezett, amire igennel vagy nemmel kellett volna válaszolnom.

És végül telefonált Kása apuka?

Kása apuka? Igen. De nem akkor és nem úgy, ahogy reméltem. Éppen a kisboltban voltam, amikor ismeretlen szám hívott, vontam egyet a vállamon, de aztán megrándult a hidegség a gyomromban és felvettem. Nem is tudom, hogy Németországból hívott vajon, vagy a szomszéd utcából, ...

Lia

Én is azok közé tartozom, akik rögtön észrevették, hogy "másállapotban" vannak. Tudom pontosan, hogy egy péntek délután fogantam meg, és rákövetkező hétfőn már úgy mentem dolgozni, hogy reggel be kellett mennem a boltba tejért, árultak hűtve olyan kis tejfölös pohárral, egyet rögtön ott meg kellett innom, egyet felvittem a munkahelyre, de talán 10 órakor már mentem újra a boltba, ebédszünetben meg a patikába tesztért.

Néha vannak helyzetek az életünkben (jó és rossz egyaránt) amikor valamit tudunk , de mivel lehetőségünk van arra is, hogy bizonyságot nyerjünk, addig "egérutat" adunk magunknak, és csak fürdünk (vagy rossz esetben borzongunk) a jó (vagy a rossz) ígéretében. Ilyen volt nekem az a munkanap, haladtam, ...

sóvárogtál már

meghitten ismerős szavak,

akár unos-untig ismert mondatok és

mozdulatok után?

érezted úgy, hogy

dermedtszáraz vagy kívül belül?

talán csak azt hiszed, hogy érted,

mert ismered a jeges iszonyt,

a jeges rémületet,

a jéghideg talpak érintését

a takaró alatt?

a jég választást ad,

visszahőkölhetsz vagy

akár a forrpontig

melengetheted.

de a dermedt, száraz

Zelma, megrendítő ez az élményed, de ne! Most ne bújj ki, ne meséld el nekem, hogy milyen fantasztikus ember az az Olgi... , mert őrá vártál... magadról beszélj, légyszíves.

Szinte menekülve hagytad el az otthonodat, és jöttél a színdarabnézés ürügyével Pestre. Mindjárt a startnál Kása apukával találkoztál. Aztán zuhantak rád az élmények. Hogy érezted magad közben?

Jó kérdés, de nehéz válaszolni rá. Vagyis könnyű. Egy szóval is lehet: zavarodott voltam.

A Kása apukától való búcsúzás jó érzése

nem tartott soká,

hamarosan megőrültem.

Megőrültél?

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy megvan a telefonszámom neki? Hogy vajon felhív-e tényleg, amikor visszafelé megy? Hogy felhív-e egyáltalán.

Néha ...

A darab után rögtön egy kis állványos szintetizátor termett a színpadon, ötvenes-hatvanas férfi állt mögötte, ismerősként üdvözölték az otthonlakók. Úgy gondoltam, maradok egy kicsit, fülbemászóak voltak a régi dalok, és beszélni szerettem volna Olgival is, összetéveszthetetlen vörös kontya a semmiből bukkant fel hirtelen az előttem levő sorban. Olgi minden óvónők legjobbika, az Ország Óvónője, majd kiderül, hogy került ide az idősek otthonába éppen ma délután.

De Olgihoz sort kellett állnom, már hárman körbevették, komolyan magyarázott valamit, a segítségét kérhették valamiben. Addig hallgatom a zenét, most anyám-korabeli számok vannak soron. Ahogy lesz, úgy lesz, Fekete hajú kis gimnazista voltál, jól hallom, ...

Amikor a lakásba léptem, örültem, hogy Lia még nincsen otthon, ki szerettem volna fújni magamból Kása "apuka"  gondoskodását. Felszabadultam a melegbarna figyelem alól, de hiányzott is a biztató-fürkésző szempár. Napokig hordtam magamon még ezt az "én vagyok az, aki egy különös férfi különös figyelmét kiérdemelte" jelvényt, aztán szégyenkezve döbbentem rá, hogy

ilyen jelvényt

minden normális nő viselhetne, az egész csak a hétköznapi udvariasság szabályai szerint zajlott. De ezt akkor még nem fogtam fel, fel voltam dobva, dúdolva pakoltam ki Lia konyhájában a kétféle süteményt, átöltöztem, kritikusan méricskéltem a kínos rendet és a kaotikus szigeteket Lia lakásában.

Este ért haza tele lelkesedéssel és ...

Zelma, ne haragudj, ha megjegyzem, mintha egy kicsit zsákutcába kerültél volna.

Nem a történettel, hanem az élethelyzetedben. Az egyik munkát odahagytad a másikért, a másikat a semmiért, a fiókban összegyűlt a sok oklevél, bizonyítvány, te pedig álmodozva ténferegsz...

Lehet, hogy igazad van a zsákról. Bár én akkor nem így éreztem. Ha zsák is volt esetleg, akkor jó nagy. Amiben kinyújtózhatok, mozoghatok, sétálgathatok. Nem voltam gúzsba kötve és nem sötétség vett körül. A hideg kavics ott gyomortájt, az azért mocorgott és figyelmet követelően növekedett is. Lia újra felvette azt a szokást, hogy naponta felhívott. Néha nagy lendülettel kezdte, mintha csak együtt fagyiznánk a nagykörúton, és fontos lenne, hogy két nyalintás ...

Felpattantam, puszi, és már a kerti úton mentem végig.
A  kaput nyitva hagytuk amikor jöttem.
Visszanéztem Mariannára, közben ő is kilépett a házból.

Mire gondoltál, amikor eljöttél Mariannától, Zelma?
Összeomlott egy terv, egy álom? Megijedtél?

Nem mondhatnám, hogy megijedtem. Volt bennem valami bizonytalanság, de ez nem szorongással járt együtt, hanem szabadságérzéssel.

És ez kárpótolt? Kárpótolt a biztos fizetésért, a gyerekekért, a napi sikerekért?

Nem szorultam kárpótlásra. Akkor még biztosan nem.
Átálltam egy másik ritmusra, lassabbra, többet gondolkodtam, és szinte naponta történt valami érdekes vagy valami reménytkeltő.
És álmaim is voltak. Nem olyan munka-álmaim, hanem igaziak, alvás közben. És ez már olyan régen nem ...

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Mariannát nagyon régóta ismertem már, néha ő jött az unokáiért az óvodába.
Magas, szoborszerű nő, kórházi orvos a megyeszékhelyen.
Ahányszor bejött, végignézett a Kisbéka csoporton, és széles mosollyal meg egy kis ajakbiggyesztéssel odaszólt nekem: ha megunod ezt Zelma, csak szólj nekem, veszünk még az unokáim mellé pár gyereket és csinálunk egy maszek óvodát. Az engedélyeztetést én elintézem. Ott a nagy ház, a kert, a gyümölcsös.
Most megkerestem
illetve nem is kellett keresnem, találkoztunk a piacon. Látnod kellett volna ,

ahogy az a magas nő,
egyenes háttal,
feltornyozott frizurával,
valami fura se nem kosztüm - ...

Néhány hét alatt elmúlt a jókedvű felszabadultság, átvette a helyét az álmodozás, amit csak néha szakított meg egy-egy racionális hullám.

Mint amikor hosszabb távon úszol, és a monoton mozgás elvarázsol, aztán valaki meglök vagy beléd rúg véletlenül, megbillensz, kapkodsz, köhögsz aztán újra visszateszed magad abba a zsongító ritmusba.

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Vagy torztükör,
görbetükör,
igen, ez a jó címszó.

"Nők, 50+, görbe tükörben"

Mitől görbe a tükör, Zelma?
Én görbítem-kanyarítom... rájöttem, ezek a nők, a sorsuk jobban érdekel, mint az álláskeresés.

Ahogy hordják magukat,

ahogy beszélnek magukról, és ...

Zelma, szakítsuk meg egy kicsit a történeted, mielőtt még teljesen belebonyolódunk Edit szája sarkába...

Ez a te történeted.
De valamit nem értek. Miért tűrted Gábort? Ezt a dermedt közönyt?
A hideg kavics hozzá képest kényelmes viselet.

Gábor valaha jó ember volt. És bízott bennem...

És ettől te megmámorosodtál?
 

Nem a mámort kerestem. Azt az érzést,
hogy szüksége van rám.
Nyugalmat.
Biztonságot.
Becsületet.
Stabilitást.
Tiszteletet.
Kölcsönös tiszteletet.

Jaj, ezeket ne...

Felhúzta a szemöldökét.
 

Igyekeztem semleges lenni, mint egy BBC riporter, de aztán mégis kibukott.

Milyen nő vagy te, Zelma?

Megijedtem.
Azt hittem, leszakad az ég, hogy Zelma majd kékül-zöldül, lilul, vörösödik, hogy hápog vagy ordít, sírva fakad vagy az ...

Nem, semmi baj nincs.

Csak ki

szeretnék lépni, elmenni.

Intézkedj, légy szíves.

És mi történt ezután, Zelma?

Hát, éppen ez az érdekes, nem történt semmi.
Én dolgoztam szorgalmasan,
talán még jobban,
béketűrőbben is mint eddig.
Őszintén szólva még az is átfutott az agyamon, hogy mért kellett ebből ügyet csinálni,

megy ez, mint a karikacsapás...

Tervezgettem,
dolgozgattam
és csak egy nagyon pici hideg kavics volt
valahol legbelül.

Délután Gábort a szokott pózban találtam, tévézett, közben a fején a rádió fejhallgatója. Lába az asztalon. Ebben a multimédiában teljesen elmerülve csak valami ajtócsapódásra nézett körül. Látnia kellett, ...

  Ács Zelma Anna. Én szeretem ezt a hosszú nevet.
Egyszer valaki meghívott egy konferenciára. A saját szakmai köreiben akart bemutatni, mint „az oldalán megjelenő nőt”, a téma érdekelt, a város vonzó volt, jókedvűen ültünk az autóban, amikor hirtelen hozzám fordult.
Ha bemutatkozol, ne mondd mind a két keresztneved, csak az elsőt. Örökre?
Csak most, az én kollégáimnak.
Néztem, hogy viccel-e, de várakozó feszültség volt az arcán.
Nemet mondtam.
Ha legközelebb a karomat találod túl hosszúnak?
Vagy a lábam nem illik a cipőcskébe
Majd vagdosunk?
Mereven nézte az autópályát, de harag nélkül bólintott. Rendben van.

Te megtetted volna a kedvéért?

Mit számítanak nekem a kollégái?

Mit számítanak neki a kollégái? Nem is a ...

  A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

 A Bridget Jonesban minden meg van írva. Megvan ez az aktív ötvenes is, Bridget mamája,akihez képest az öntudatos harmincas Bridget... öregasszonyos.Shirley Valentine. Hány éves lehet az a film? És nem csinált nyarat. Nem buzdultak neki a nők. Ámbár...

  Zelma egy mai pesti nő

 itt éli érdekesnek ígért életét, talán tényleg többet jelent,
mint egy amerikai vagy angol újrakezdő.
Bátorítás testközelből.

„Kegyed olyan népnevelő”

mondta nekem Mihál úr a munkahelyemen 5 éve.

bóknak vehettem volna

 de nem annak szánta.

Úgy értette, a stílusomban van valami

tiszteletet parancsolóan

irritáló

amit ráöntök az emberekre, ha kell, ha nem.

Kit érdekel ...