Zelma, szakítsuk meg egy kicsit a történeted, mielőtt még teljesen belebonyolódunk Edit szája sarkába...

Ez a te történeted.
De valamit nem értek. Miért tűrted Gábort? Ezt a dermedt közönyt?
A hideg kavics hozzá képest kényelmes viselet.

Gábor valaha jó ember volt. És bízott bennem...

És ettől te megmámorosodtál?
 

Nem a mámort kerestem. Azt az érzést,
hogy szüksége van rám.
Nyugalmat.
Biztonságot.
Becsületet.
Stabilitást.
Tiszteletet.
Kölcsönös tiszteletet.

Jaj, ezeket ne...

Felhúzta a szemöldökét.
 

Igyekeztem semleges lenni, mint egy BBC riporter, de aztán mégis kibukott.

Milyen nő vagy te, Zelma?

Megijedtem.
Azt hittem, leszakad az ég, hogy Zelma majd kékül-zöldül, lilul, vörösödik, hogy hápog vagy ordít, sírva fakad vagy az asztalra csap.
De a jó tanuló nézett vissza rám, aki készült ebből a témából csak nem tudja, hol is kezdje...

Nézd, kaptam egy levelet
egy férfitől

aki olvasta

az eddigi történeted.
 

"Lehet, hogy ismerve Zelmát fülig szerelmes lennék belé! Lehet, hogy a vezető óvónőt ezért a rúzsos mókáért nem nézném sokba... ugyan kinek festi magát? Netán pedo? :) Vicces, hogy van ilyen tanítónő élményem. Talán majd egyszer elmesélem.
Valahogy az összhatás, kisugárzás.. sokkal többet tud jelenteni, mint egy rúzsos száj!
De nem értem, hogy a férjével miért nem beszéli meg a dolgokat? Miért nem mondja, hogy vagy válts ritmust vagy evezz el.?! Miért nézi szótlanul, hogy ott ül a k.va asztalra rakott lábaival? Pont ezt csináltam én is, hogy minden szar mellett kitartottam, meg talán még a mai napig is. De már elmúlt az, hogy erkölcsi győzelmet éreznék. Mit érek vele? Semmit. Nem kell senkinek ebben a világban egy erkölcsi győztes. :).

Nekem lassan már

eszembe sem jutott

Zelma, hogy te nő is vagy.

Egy korrekt szolgáltató,
szolgáltat

nekem,

a
Kisbéka
csoportnak,
az ovisok szüleinek,
a vezető óvónőnek,

hegyibe végzi a tanfolyamokat,

megnyugtatja Liát,

segít a polgármesternek,
meghívja a helyi krémet
és hozzá a nyugdíjasokat,

tálcára teszi Gábor uzsonnáját,
kiveszi
a sarka alól
a kistányért.

Hol vagy te ebben a történetben, Zelma?

Zelma ugyanazzal a

jótanuló arccal

nézett egy ideig,
már-már belekezdett egy mondatba, aztán felállt és otthagyott a ligeti padon.

Elindult egyenes tartással, kihúzott háttal, nem haladt se gyorsan, se lassan.

A lábára kaptam a szemem,            
automatikusan lépkedett,
felismertem ezt a járást.