Beleszürkültél?

Úgy értem, szürkébbnek éreztem magam, mint addig.
Azt hittem, valami személyes van az érdeklődésében.

És nem volt?

Utólag rájöttem, hogy volt.
Sokat lökött az életemen. Csak... csak többet képzeltem.
Álmodoztam.
Munka közben elképzeltem, hogy elém jön, még azon is elgondolkodtam, hogy a lakásomra hívnám egy kávéra, vagy inkább beülnék egy süteményre. Elképzeltem mindent részletesen... milyen ruhában lenne, mit mondana, amikor kilépek a pláza kapuján. Visszajátszottam magamban számtalanszor a meglepetést, az örömet.
Hol így, hol úgy képzeltem el a találkozásunkat, ami legtöbbször valami kényszerű közös utazásba torkollott... Kása mindig figyelmes volt velem, megoldott különféle problémákat, kitalálta a gondolataimat is... például egyszer elképzeltem, hogy kivasalja a ruhám... számomra ez egy nagyon gyengéd gesztus lenne... ennél többre, messzebbre nem mertem elmenni még gondolatban sem.

Talán azt gondoltad, hogy Kása  - szerelmes beléd?

Visszaolvastam a leveleit, sose írt ilyesmit. Elment a kedvem az álmodozástól.

Mit csináltál, amikor túlestél a szürkeség első hullámán?

Ottragadtam a számítógép előtt. Olvasgattam rajta mindenfélét. Női magazinokat - elképesztően ostoba, szorongáskeltő női magazinokat például. 10 ötlet az első randira, 7 fogás, hogy a pasid ne unjon meg, 4 ruha, amiben csábító leszel. Ezeknek a célja szerintem nem több, mint a nők szorongását kiszolgálni... de rám éppen ellenkezőleg hatottak.

Ellenkezően? Hogyan tudnak ezek az ostobaságok ellenkezően hatni?

Maga a téma... meghökkentem, hogy mindez téma.... a férfiak meghódítása. Én ezen sosem gondolkodtam. Elfogadtam a férfiakat, ahogy alakult az élet, de hogy tegyek ezért?
Gábort nem kellett meghódítanom, ő egyszerűen érdeklődött irántam, aztán pedig alkalmazkodott. Sose tűnt elvarázsoltnak és sose féltem, hogy elhagy. A hidegségét se próbáltam fellangyosítani, egyáltalán, csak éltem a világban, első a munkám volt, a második a gyerek utáni vágy, de aztán persze előlépett Lia.
Csábítani? Azt olyan más nőknek való dolognak tartottam, mint a tűsarkút.
Ezek a magazinok döbbentettek rá, hogy ez az átlagnők átlagérdeklődése... . Nem értettem, hol voltam én eddig.

Persze olvastam sok minden mást is, napi politikát, szakmai írásokat, de mindig visszakanyarodtam a kiskátékhoz. Egy idő után ismétlődtek a témák, vagy volt olyan hét, hogy minden magazin ugyanazzal foglalkozott.
És az egyiknek a szélén ott volt egy hirdetés...
Internetes társkereső.