Egyre felszínesebb a kapcsolatunk. Hol vannak már impulzív telefonhívásai, de azért néha, mint ma este is, átjön hozzám egy kis csevelyre. Gondoltam eszünk egy kis fagyit gyümölccsel, fél szemünk közben az EB-meccsen, de másként alakult. Az obligát "hogy vagy mostanában" mégiscsak elindított egy önfeltáró monológot, igaz, a rövidebbik fajtából. A frizura- és melltartósztorik úgy látszik nyugvópontra jutottak, az új alakformáló fürdőruha is csak érintőlegesen került szóba.

"Sosem gondoltam volna, hogy a meggyes-túrós és meggyes-mákos rétesemre, az eper- és a ribizli-meggy-cseresznye lekváromra, az orchideámra leszek a legbüszkébb. Meg a kis sziklakertemre, ami már jócskán kinőtte a presszóstányérkát. Na az jó történet ...

Tömött volt, meleg volt, egymás testébe vájva görbedtünk a villamoson, és akkor még a kutya is. Ráült a lábamra. Kicsit még hátrálhattam, ám a kutya is. Megint a lábfejemre. Elnézést,  mondtam élesre hegyezett felkiáltójellel a végén a korombeli nőnek, aki maga is próbált megállni a lábán. A kutya közben lefeküdt. Olyan hosszútestű fajta volt, legalább másfél ember állhatott volna a helyén. A korombeli nő magyarázni kezdett, elnézést, de a kutya fél, azért ilyen. Lenéztem a kutyára, nem is gondoltam, hogy egy hétköznapi villamoson fél... Akkor láttam meg a szőke, lovaglócsizmás lány kezét, a kutya fejét simogatta. Az alsó lépcsőn állt, majdnem egy magasságban voltak így, de még lejjebb görbedt, és ütemesen ...

Felpuhult sárban dagasztunk,
dagonyázni kevés a kedv,
bár a sár elég lenne hozzá,
de csak tapodunk, tapodunk,
este bezuhanunk a lakásajtón,
reggel gólyalépéssel óvakodva ki...

Félelmeink már rég inflálódtak,
örömeink apró heherészéssé töpörödtek,
ha egyáltalán...

Ha így megy tovább,
fák fognak tövestül kifordulni,
meg folyók a medrükből,
kispatakok leszakítják a hídjaikat,

A kommentátorok véleménye megoszlik majd,
egyesek szerint rászolgált az emberiség,
mások szerint nem olyan nagy a baj, sőt

direkt így akartuk.

Osztályvezetőből, falusi jegyzőből pénzügyi tanácsadóból masszőrré, személyi asszisztenssé, gondozóvá avanzsálnak sorra ismerőseim, meglett, csupaszív férfiak.

Persze nem itt, hanem Angliában, Ausztriában, Németországban masszálnak és asszisztálnak majd.

Az érintés korát éljük. Emberek állnak utcasarkokon "ölelés" táblákkal, ez valami világ-dili, de jól mutatja, mi hiányzik leginkább a XXI. század emberének. A simító, bátorító, nyugtató vagy éppen gondoskodó érintés. Nem tudom, hogy "régen" hogyan is volt, a család adta ezt is, vagy egyszerűen nélkülözték, de most hatalmas lett az ázsiója és fizetőképes kereslet mutatkozik. Értékké, szolgáltatássá vált. 

Tehát ez a testiség jól meg van fizetve, mert ...

Úgy tűnik, egyre többen érzik úgy, hogy nem akarnak többé megbocsátani megbocsáthatatlan bűnöket. Kiss László túl van rajta, Gyárfás meg sem érzi már az ilyesmit, legfeljebb felszisszen, mint akinek kavics került a szandáljába, és megy tovább. De azoknak, akik leleplezetlen bűnöket takargatnak, dagad a kő a gyomrában... Nem kizárt, hogy beláthatatlan láncreakció indult el most.

"Képzeld, ma este lájkvadásztam!' - hívott fel Zelma. Már majdnem éjfél volt. Ahhoz képest, hogy több hónapja is talán, hogy nem beszélgettünk, vagy legalábbis annyinak tűnik... szóval meglepődtem a kései órán.

"- Nagyon el voltam keseredve, rossz napom volt tegnap. Ki kell még gubancolnom, miért voltam ennyire magam alatt. Lényeg az, hogy gépies-automatikusan kinyitottam az fb-t, kattintgattam a cikkekre.

Aztán eszembe jutott a régi kollégám, akinek a múlt héten volt a születésnapja. Képzeld, még vidéken dolgoztunk együtt, nagy sportember volt, mindig tréfált velem, hogy na Zelma, mikor indulunk az Olimpián?. De segített is sokat az óvodások úszásoktatásában. Olyan különös érzéke volt az egyensúlyhoz, követelmény, ...

V.  Délkelet-Ázsiából olvastatja velem a tervezett könyvét, próbálok tárgyilagosan és plasztikusan véleményezni, csak ki ne maradjon valahogy a szeretet... NEP Wales-ben teszi ki visszafogottan válogatott fotóit a közösségi oldalra, lájkolom, hát persze, tetszenek nagyon. Gy időnként megereszt pár sort, a telóm biztatóan kopogó hangot ad ilyenkor, de valójában O. is lehet a levélíró... csak ő olyan mértéktartó és elfoglalt, most jött meg a Kanári-szigetekról, hát nem csoda. Á és A az én szerzőtársaim, különmunkát vállaltunk és most mértéktartóan, okosan próbálunk a lelkiismeretünk szerint a lehető legjobban kijönni a helyzetből.Jogszabályokat citálunk, nemzetközi tapasztalatokkal támasztjuk alá a véleményünket, néha ...

Imádom a kockásinges képeket.A közösöket. Tanári kar, iskolai osztály, szépen, rutinosan tablóba rendeződve, csupakockában. Nem politizálok, csak elképzelem a tanár urakat, akik előző este szekrényszemlét tartanak, gondosan válogatnak, mosnak vagy esetleg a feleségüket/édesanyjukat megkérdezik, ki lehetne-e holnapra mosni vagy vasalni a kedvencet vagy a rég elfeledett szekrényaljit. És elképzelem a tanárnőket, nem csak a nyúlánk, vékony "most államvizsgáztam" alkatúakat, hanem a kotlósforma tapasztaltakat, a nagyasszonyokat, a divatmacákat (mert van ilyen tanárnő is), a gondterhelteket, a könnyelműeket, ahogy előkeresik, kikészítik, reggel kapkodnak, gyorsan gombot varrnak, fogukkal tépik a cérnát, még éppen beérnek csöngetésre, ...

Miközben Zelma nénisedik, én időutazást tettem Budapest belvárosában. Régmúlt és futurisztikusan hihetetlen jelenségek közt cikáztam. Mert egyrészt ugye ott laktam születésemtől 40 évig, így mindig a múltba lépek, másrészt azonban...

A banképület az apám hajdani munkahelye volt, ma székház, s mit sem sejt arról, hogy egykor Kohó és Gépipari Minisztériumnak hívták. Kohó... micsoda ósdi szó, fazolahenrikes és kommunistás egyszerre. De belül légkondi van, ma éppen melegebb, mint a kinti idő, hellyel és vízzel kínálnak, másfél órát foglalkoznak az ügyemmel, (döbbenetemre meg is kíván annyit), a vécére viszont csak csipogós kártyával mehetek ki, a személyimet kell letétbe adni. Lehet jogosítvány vagy útlevél is, ...

"Holnap van Lia szülinapja!" - meséli Zelma.

"Mindent megoldottam a héten, koordináltam, konspiráltam, cipeltem, válogattam, befizettem, kifizettem, de nincs még tűzijáték, meg a Himalája só, az is hiányzik. Mondogatom napok óta, hogy azok nélkül meg lehet lenni, só az só, és Lia meg már nem gyerek.

Nem lehet mindig, mindenben a kedvére tenni.

Aztán vitába szállok magammal.

Hogy ez a Himalája néhány éve hagyomány, és épp most fogyott el.

Aztán elhessegetem a témát.

De belémvág: keserű lesz a szánk íze nélküle.

És: O. is megvenné a lányának.

Igen, O. megoldaná.

Kétszer fordult a télen, hogy minden szaloncukrából küldjön nekem kóstolót... mert az első csomag feladása után még kapott abból a ...

Figyelő szemek fürkészik életem és pásztázzák soraimat. Együttérző, kíváncsi, emlékező, okos vagy unatkozó szempárok... Néha hosszabban, tallózva olvasnak, néha csak belecsípve itt-ott a betűhalmazba. Vagy csak ellenőrzik, van-e friss bejegyzés.

Mivel napjában kevés olvasóm van, követhetőek a szokásaik, az érdeklődésük, az évjáratok, amelyekbe belelapoznak. Nyomukban néha én is "utóolvasok", mert nem emlékszem már, mit rejtett egy-egy cím.

Vannak délelőtti és éjszakai olvasóim... ezek a leggyakoribb időpontok. Napok közül népszerű a szombat és a vasárnap, leggyérebb a hétfő. Nyáron aztán fordul, hét végén a kutya sem olvas, de hétfőtől csütörtökig gyakrabban rákattintanak a Síkospályára. Magyarországon ...

Kertem egyelőre elfér egy presszóstányérkán, de ültetek is, nebáncsvirágot, dupla jácintokat dédelgetek és ma újra megpróbálkozom egy orchideával. Ez utóbbit hosszan mérlegeltem, de aztán arra jutottam, többet nyújt, mint amennyibe került.

Ha a cica le nem rágja...

- Mostanában néha egészen fel vagyok villanyozva, máskor meg le vagyok lombozva - hívott fel Zelma késő este. Sokat morfondírozhatott ezen, mert ki tudja milyen régóta nem nyúlt a telefonhoz, legalábbis azért nem, hogy engem felhívjon.

-Mitől vagy felvillanyozva? -akartam egészen pozitívan folytatni a beszélgetést, de Zelma már öntötte rám sajátos zelmamonológját.

Biztosan a tavasz miatt van ez a kettősség? Csakis amiatt lehet, az embernek mégiscsak megpezsdül a vére, új energiák éltetik, de különben olyan magam alatt vagyok mostanában... Nem sikerülnek a dolgok. De még egy felrázó kudarc sem jön, hanem olyan száraz,plöttyedt minden körülöttem. Kivéve Lia, vele fut a szekér... egy  régi terve valóra vált, és fut tovább... ...

Hát nem figyeltem... Harmadszori próbálkozásra végre sikerült megkapnom a T-ból a 24 liter 3,5%-os tejet. A diadal elvakított. Már eltelt vagy 10 nap, amikor valahogy hirtelen érszrevettem, hogy én nem ilyen tejet akartam.Ez 21 napos volt, nem tartós. Vagy én nyúltam mellé, vagy ők.

Rákapcsoltam a tejivásra, tejbegrízre, de hiába. A lejárat napján még 11 vagy 12 liter volt. Csakhogy egy 10 éves tapasztalatból már tudom, hogy a lejárt tej (sajnos!) nem romlik meg azonnal, jó néhány nap kifutása van...

10 nap alatt ledolgoztam az összeset. Tejberizs (10 dekához előbb 2 dl víz, majd  5 dl tej), spenót, pudingok. Egy íz, három kis adag, fél liter! M. kitartóan itta a napi 3 dl kakaót, se több, se kevesebb. Volt valami ...