A napokban kipattant botrány apropójára megjelent egy cikk ma reggel arról, hogy az uszodák világában különösen gyakori a szexuális abúzus, a nemi erőszak.

Méltánytalan és egyoldalú ez a summázás. Az utóbbi évtizedben tanár-diák, sőt felsőbb éves egyetemista és gólya relációkban, valamint egyházi berkekben is kiderültek rég elhallgatott botrányos esetek. Fiatalkorúakkal és nem fiatalkorúakkal szemben egyaránt. Ez a jelenség mindenütt ott van, ahol "alárendelt" nők és "fölérendelt", teljhatalmúnak hitt férfiak fordulnak elő nagy számban. Rettenetes kategória a fiatalkorúakra irányuló erőszak vagy akár csábítás, és nagyjából egységesen elítéli a társadalom.

De a titkárnőjükkel "túlórázó" főnökökre és a szereposztó díványokra  a viccirodalom külön összekacsintós fejezetet szentel. Az éjszakai kórházi ügyeletekről a nővérek tudnának mesélni... de valamiért nem teszik.

Nem igaz, nem lehet igaz, hogy az uszoda a fertő speciális melegágya. A mindennapi megbocsátó félrenézés, a "női sors" feletti belenyugvó sopánkodás, a "nő a motorháztetőn" típusú reklámfotók és mindenféle, a nőket szexuális tárgynak tekintő jelenség elnézése a fertő melegágya.

Néha megkarcolódik a jéghegy csúcsa, de addig nem szűnik meg, amíg maguk a férfiak tömegesen ki nem kérik maguknak ezt az egészet.