"Imádtam, amikor huszon-harmincéves koromban úton - útfélen megkérdezték: - Családod van? Bizakodó, lemondó, derűs és fenyegető hangsúlyokkal. A legcsüggesztőbb a rohadtpenészesgumicukor-ízű 'nadeazért' is odafittyedt a Szent Szó elé. Ez akkor jött, ha valahogy kiderült a beszélgetésből, hogy nincs gyerekem... és arra ment ki, hogy azért csak sikerült magam valami férjnek eladni legalább.

Na de azért családod van? És soha nem volt bátorságom azt válaszolni, hogy persze, anyám, apám és őseim hetedíziglen... Bátorság persze ahhoz kellett, hogy magamnak bevalljam, nincs izém... semmim, amit a rendszerető emberek családnak neveznek. Egy elvált férj, egy aktuálisan nagyon is létező, de nem együtt lakó élet-társ nem sokat nyomott a latba gyerek nélkül.

A hangsúly persze ismerős volt... Gyerekkoromban a környékbeliek gyakran megkérdezték kisvárosi bizalmaskodással: - Miért nem jársz templomba, nem vagy hívő? Köhömmmhöhömm. - válaszoltam. És akkor jött a 'mentő kérdés a kettesért': - De meg vagy keresztelve, csak nem vagy pogány? És naiv gyerekként persze megkönnyebbültem válaszoltam, hogy na megkeresztelve meg vagyok, hát hogyne lennék. Gyarló kis énem pontosan értette kisgyerekként, hogy ez annyit tesz, a többségi társadalomhoz tartozom... pedig ezt a kifejezést csak negyven-ötven évvel később kezdtük el használni és ma sem tudom pontosan, mit jelent. Mert itt a többségnek vagy ezért, vagy azért, de nincs szabályos családja... tehát a többség a kisebbség...Na csók."