Zelma vasárnap reggeli e-mailjére bukkantam, képet is mellékelt. Nem tudom hogy juthatott eszébe annyi kihagyás után írni nekem. Ilyen boldog, vagy ilyen magányos?

"Rengeteget gondolok Kására. Talán egészségtelenül is sokat. Azzal, hogy a lakást kölcsönadta, régi kompromisszumos módosítgatása helyett becsalogatott az új élet valóságába. Munkát is segített találnom, nem rajta múlt, hogy végül ez egy kissé kifacsarodott. Aztán gondolok még egy-két emberre, férfiakra, nőkre, akiknek hálás lehetek, mert jókor löktek egyet az életemen. Vajon mások is így vannak ezzel? Mindenkinek vannak "kulcsemberei" az életében?

Visszatérve K-ra, dédelgetem magamban az érzést, a melegséget, a diadalt, ahogy a segítségükkel új minőségre ...

Miközben Zelma nénisedik, én időutazást tettem Budapest belvárosában. Régmúlt és futurisztikusan hihetetlen jelenségek közt cikáztam. Mert egyrészt ugye ott laktam születésemtől 40 évig, így mindig a múltba lépek, másrészt azonban...

A banképület az apám hajdani munkahelye volt, ma székház, s mit sem sejt arról, hogy egykor Kohó és Gépipari Minisztériumnak hívták. Kohó... micsoda ósdi szó, fazolahenrikes és kommunistás egyszerre. De belül légkondi van, ma éppen melegebb, mint a kinti idő, hellyel és vízzel kínálnak, másfél órát foglalkoznak az ügyemmel, (döbbenetemre meg is kíván annyit), a vécére viszont csak csipogós kártyával mehetek ki, a személyimet kell letétbe adni. Lehet jogosítvány vagy útlevél is, ...

Egyre felszínesebb a kapcsolatunk. Hol vannak már impulzív telefonhívásai, de azért néha, mint ma este is, átjön hozzám egy kis csevelyre. Gondoltam eszünk egy kis fagyit gyümölccsel, fél szemünk közben az EB-meccsen, de másként alakult. Az obligát "hogy vagy mostanában" mégiscsak elindított egy önfeltáró monológot, igaz, a rövidebbik fajtából. A frizura- és melltartósztorik úgy látszik nyugvópontra jutottak, az új alakformáló fürdőruha is csak érintőlegesen került szóba.

"Sosem gondoltam volna, hogy a meggyes-túrós és meggyes-mákos rétesemre, az eper- és a ribizli-meggy-cseresznye lekváromra, az orchideámra leszek a legbüszkébb. Meg a kis sziklakertemre, ami már jócskán kinőtte a presszóstányérkát. Na az jó történet ...

Az Olvasó felüti a Síkospályát, és nem hisz a szemének. Semmi. Két hete és három napja nem történt semmi Zelmával, ami megörökítésre méltó. Persze ez nem igaz. Zelma hihetetlenül sűrű heteket-napokat él. Gondolja ekkor az Olvasó, hogy ahá, akkor nincs ideje megörökíteni az eseményeket, annyira sodróak. De még ez sem igaz, Írni mindig van idő, ha Zelma és én úgy akarjuk. Megemészteni, kiokoskodni, vagy impulzív lendületben betűket ontani, erre nincs most idő. Sem elképedésre, sem meghatódásra, haragra, csalódásra, jóízű nevetésre, merengő puha tétovára, semmire sincs.

Mint egy közhelyes folyó köveken  bukdácsolva, de meg nem állva, vagy méginkább, mint egy  jókedélyű baba, Zelma rohan, bukik, felpattan és fut ...

"Holnap van Lia szülinapja!" - meséli Zelma.

"Mindent megoldottam a héten, koordináltam, konspiráltam, cipeltem, válogattam, befizettem, kifizettem, de nincs még tűzijáték, meg a Himalája só, az is hiányzik. Mondogatom napok óta, hogy azok nélkül meg lehet lenni, só az só, és Lia meg már nem gyerek.

Nem lehet mindig, mindenben a kedvére tenni.

Aztán vitába szállok magammal.

Hogy ez a Himalája néhány éve hagyomány, és épp most fogyott el.

Aztán elhessegetem a témát.

De belémvág: keserű lesz a szánk íze nélküle.

És: O. is megvenné a lányának.

Igen, O. megoldaná.

Kétszer fordult a télen, hogy minden szaloncukrából küldjön nekem kóstolót... mert az első csomag feladása után még kapott abból a ...

Tömött volt, meleg volt, egymás testébe vájva görbedtünk a villamoson, és akkor még a kutya is. Ráült a lábamra. Kicsit még hátrálhattam, ám a kutya is. Megint a lábfejemre. Elnézést,  mondtam élesre hegyezett felkiáltójellel a végén a korombeli nőnek, aki maga is próbált megállni a lábán. A kutya közben lefeküdt. Olyan hosszútestű fajta volt, legalább másfél ember állhatott volna a helyén. A korombeli nő magyarázni kezdett, elnézést, de a kutya fél, azért ilyen. Lenéztem a kutyára, nem is gondoltam, hogy egy hétköznapi villamoson fél... Akkor láttam meg a szőke, lovaglócsizmás lány kezét, a kutya fejét simogatta. Az alsó lépcsőn állt, majdnem egy magasságban voltak így, de még lejjebb görbedt, és ütemesen ...

Az első januári napsütés hatására rendelt egy nyári cipőt. Kicsit kígyóbőröst, kicsit hegyes orrút, vagányat. A munkahelyén rendelte meg, lopva... előtte tízszer megnézte és eldöntötte, kell a cipő. Fiatal lesz benne a nyáron, könnyűléptű. A második januári napsütés egy virágboltba csábította, virágoztató tápoldatért, a korallvirágoknak. A boltban magyarázott is valamit a napsütésről, nagyon jó kedve volt. Hát hogyne lett volna, ott volt a Mangós papírzsákban a cipellő. Otth on fel is próbálta... kicsit szorított. Épp annyira, hogy azért fel tudta venni, csak kényelmetlen volt. Gyorsan vissza a dobozba, be a szekrény aljába... majd nyáron határoz róla. De legalább a virágokat belocsolja most azonnal. A tápoldat sehol. ...

Felpuhult sárban dagasztunk,
dagonyázni kevés a kedv,
bár a sár elég lenne hozzá,
de csak tapodunk, tapodunk,
este bezuhanunk a lakásajtón,
reggel gólyalépéssel óvakodva ki...

Félelmeink már rég inflálódtak,
örömeink apró heherészéssé töpörödtek,
ha egyáltalán...

Ha így megy tovább,
fák fognak tövestül kifordulni,
meg folyók a medrükből,
kispatakok leszakítják a hídjaikat,

A kommentátorok véleménye megoszlik majd,
egyesek szerint rászolgált az emberiség,
mások szerint nem olyan nagy a baj, sőt

direkt így akartuk.

"Imádtam, amikor huszon-harmincéves koromban úton - útfélen megkérdezték: - Családod van? Bizakodó, lemondó, derűs és fenyegető hangsúlyokkal. A legcsüggesztőbb a rohadtpenészesgumicukor-ízű 'nadeazért' is odafittyedt a Szent Szó elé. Ez akkor jött, ha valahogy kiderült a beszélgetésből, hogy nincs gyerekem... és arra ment ki, hogy azért csak sikerült magam valami férjnek eladni legalább.

Na de azért családod van? És soha nem volt bátorságom azt válaszolni, hogy persze, anyám, apám és őseim hetedíziglen... Bátorság persze ahhoz kellett, hogy magamnak bevalljam, nincs izém... semmim, amit a rendszerető emberek családnak neveznek. Egy elvált férj, egy aktuálisan nagyon is létező, de nem együtt lakó élet-társ nem sokat nyomott ...

Figyelő szemek fürkészik életem és pásztázzák soraimat. Együttérző, kíváncsi, emlékező, okos vagy unatkozó szempárok... Néha hosszabban, tallózva olvasnak, néha csak belecsípve itt-ott a betűhalmazba. Vagy csak ellenőrzik, van-e friss bejegyzés.

Mivel napjában kevés olvasóm van, követhetőek a szokásaik, az érdeklődésük, az évjáratok, amelyekbe belelapoznak. Nyomukban néha én is "utóolvasok", mert nem emlékszem már, mit rejtett egy-egy cím.

Vannak délelőtti és éjszakai olvasóim... ezek a leggyakoribb időpontok. Napok közül népszerű a szombat és a vasárnap, leggyérebb a hétfő. Nyáron aztán fordul, hét végén a kutya sem olvas, de hétfőtől csütörtökig gyakrabban rákattintanak a Síkospályára. Magyarországon ...

Osztályvezetőből, falusi jegyzőből pénzügyi tanácsadóból masszőrré, személyi asszisztenssé, gondozóvá avanzsálnak sorra ismerőseim, meglett, csupaszív férfiak.

Persze nem itt, hanem Angliában, Ausztriában, Németországban masszálnak és asszisztálnak majd.

Az érintés korát éljük. Emberek állnak utcasarkokon "ölelés" táblákkal, ez valami világ-dili, de jól mutatja, mi hiányzik leginkább a XXI. század emberének. A simító, bátorító, nyugtató vagy éppen gondoskodó érintés. Nem tudom, hogy "régen" hogyan is volt, a család adta ezt is, vagy egyszerűen nélkülözték, de most hatalmas lett az ázsiója és fizetőképes kereslet mutatkozik. Értékké, szolgáltatássá vált. 

Tehát ez a testiség jól meg van fizetve, mert ...

"Azért vannak pozitív fejlemények is - folytatta Zelma.  - Az orchideámon valami növekszik, új bimbó vagy új ág, még nem tudom. Az egyik szukkulens növényke hozott két új levelet, és a levelek hegyén két-két gömböcske növekszik, lassan, de észrevehetően. És kicsíráztak a nebáncsvirág-magok is. Zöld szöszöcskék egyelőre... de a magok zacskójára rá volt írva, hogy gyorsan nőnek.

Ahogy hazaérek, végignézem őket... néha reggelenként is... "

Mit válaszolhattam? Megígértem, hogy egyszer én is meglátogatom az ültetvényeit.

Úgy tűnik, egyre többen érzik úgy, hogy nem akarnak többé megbocsátani megbocsáthatatlan bűnöket. Kiss László túl van rajta, Gyárfás meg sem érzi már az ilyesmit, legfeljebb felszisszen, mint akinek kavics került a szandáljába, és megy tovább. De azoknak, akik leleplezetlen bűnöket takargatnak, dagad a kő a gyomrában... Nem kizárt, hogy beláthatatlan láncreakció indult el most.

A napokban kipattant botrány apropójára megjelent egy cikk ma reggel arról, hogy az uszodák világában különösen gyakori a szexuális abúzus, a nemi erőszak.

Méltánytalan és egyoldalú ez a summázás. Az utóbbi évtizedben tanár-diák, sőt felsőbb éves egyetemista és gólya relációkban, valamint egyházi berkekben is kiderültek rég elhallgatott botrányos esetek. Fiatalkorúakkal és nem fiatalkorúakkal szemben egyaránt. Ez a jelenség mindenütt ott van, ahol "alárendelt" nők és "fölérendelt", teljhatalmúnak hitt férfiak fordulnak elő nagy számban. Rettenetes kategória a fiatalkorúakra irányuló erőszak vagy akár csábítás, és nagyjából egységesen elítéli a társadalom.

De a titkárnőjükkel "túlórázó" főnökökre és a ...

Kertem egyelőre elfér egy presszóstányérkán, de ültetek is, nebáncsvirágot, dupla jácintokat dédelgetek és ma újra megpróbálkozom egy orchideával. Ez utóbbit hosszan mérlegeltem, de aztán arra jutottam, többet nyújt, mint amennyibe került.

Ha a cica le nem rágja...

"Képzeld, ma este lájkvadásztam!' - hívott fel Zelma. Már majdnem éjfél volt. Ahhoz képest, hogy több hónapja is talán, hogy nem beszélgettünk, vagy legalábbis annyinak tűnik... szóval meglepődtem a kései órán.

"- Nagyon el voltam keseredve, rossz napom volt tegnap. Ki kell még gubancolnom, miért voltam ennyire magam alatt. Lényeg az, hogy gépies-automatikusan kinyitottam az fb-t, kattintgattam a cikkekre.

Aztán eszembe jutott a régi kollégám, akinek a múlt héten volt a születésnapja. Képzeld, még vidéken dolgoztunk együtt, nagy sportember volt, mindig tréfált velem, hogy na Zelma, mikor indulunk az Olimpián?. De segített is sokat az óvodások úszásoktatásában. Olyan különös érzéke volt az egyensúlyhoz, követelmény, ...

Újraindítás közben hirtelen megszólalt a gépem... "Most minden Domestos termék megvásárlásával hozzájárulsz egy iskolai mosdó felújításához" . Hirtelen összerezzentem, mert jogszabályokra vártam, aztán eszembe jutott,  persze, a YouTube is nyitva volt. Szörényit hallgattam reggel a Liget tiszteletére. "Ne vágj ki minden fát!".

Ráadásul eszembe jutott, hogy csütörtökön vettem egy Domestost, egyszóval támogattam a közoktatást. A nagy tettek idejét éljük...

- Mostanában néha egészen fel vagyok villanyozva, máskor meg le vagyok lombozva - hívott fel Zelma késő este. Sokat morfondírozhatott ezen, mert ki tudja milyen régóta nem nyúlt a telefonhoz, legalábbis azért nem, hogy engem felhívjon.

-Mitől vagy felvillanyozva? -akartam egészen pozitívan folytatni a beszélgetést, de Zelma már öntötte rám sajátos zelmamonológját.

Biztosan a tavasz miatt van ez a kettősség? Csakis amiatt lehet, az embernek mégiscsak megpezsdül a vére, új energiák éltetik, de különben olyan magam alatt vagyok mostanában... Nem sikerülnek a dolgok. De még egy felrázó kudarc sem jön, hanem olyan száraz,plöttyedt minden körülöttem. Kivéve Lia, vele fut a szekér... egy  régi terve valóra vált, és fut tovább... ...

V.  Délkelet-Ázsiából olvastatja velem a tervezett könyvét, próbálok tárgyilagosan és plasztikusan véleményezni, csak ki ne maradjon valahogy a szeretet... NEP Wales-ben teszi ki visszafogottan válogatott fotóit a közösségi oldalra, lájkolom, hát persze, tetszenek nagyon. Gy időnként megereszt pár sort, a telóm biztatóan kopogó hangot ad ilyenkor, de valójában O. is lehet a levélíró... csak ő olyan mértéktartó és elfoglalt, most jött meg a Kanári-szigetekról, hát nem csoda. Á és A az én szerzőtársaim, különmunkát vállaltunk és most mértéktartóan, okosan próbálunk a lelkiismeretünk szerint a lehető legjobban kijönni a helyzetből.Jogszabályokat citálunk, nemzetközi tapasztalatokkal támasztjuk alá a véleményünket, néha ...

Amikor rámjött újra a lakásszépítés, nem csak vadiúj kókuszlábtörlőt, ágytakarót meg kispolcot vettem, hanem az élelmiszer-részlegben egy jácinthagymát is. Hajtatottat. Kimagaslott a többi közül a választottam, meg a színe is sötétebb volt. Ezen egy kicsit eltöprengtem, de végül bátran megvettem azt az egyet, amelyik kilógott a sorból.

Halványkék műanyagcserépbe ültettem, hozzáillő kis alátányért is találtam a kincseim között.

Szigorúan csak alulról locsoltam, gondosan, naponta. Védett helyre tettem, mert kiolvastam, hogy se huzat, se meleg, se hideg nem érheti.

Imádtam nézegetni.

Különös volt látni, hogy a zöldizmos kis bugából hogyan lesz apránként kék virág. Először egy szemecske nyílt ki, szinte látni ...

Hát nem figyeltem... Harmadszori próbálkozásra végre sikerült megkapnom a T-ból a 24 liter 3,5%-os tejet. A diadal elvakított. Már eltelt vagy 10 nap, amikor valahogy hirtelen érszrevettem, hogy én nem ilyen tejet akartam.Ez 21 napos volt, nem tartós. Vagy én nyúltam mellé, vagy ők.

Rákapcsoltam a tejivásra, tejbegrízre, de hiába. A lejárat napján még 11 vagy 12 liter volt. Csakhogy egy 10 éves tapasztalatból már tudom, hogy a lejárt tej (sajnos!) nem romlik meg azonnal, jó néhány nap kifutása van...

10 nap alatt ledolgoztam az összeset. Tejberizs (10 dekához előbb 2 dl víz, majd  5 dl tej), spenót, pudingok. Egy íz, három kis adag, fél liter! M. kitartóan itta a napi 3 dl kakaót, se több, se kevesebb. Volt valami ...

Imádom a kockásinges képeket.A közösöket. Tanári kar, iskolai osztály, szépen, rutinosan tablóba rendeződve, csupakockában. Nem politizálok, csak elképzelem a tanár urakat, akik előző este szekrényszemlét tartanak, gondosan válogatnak, mosnak vagy esetleg a feleségüket/édesanyjukat megkérdezik, ki lehetne-e holnapra mosni vagy vasalni a kedvencet vagy a rég elfeledett szekrényaljit. És elképzelem a tanárnőket, nem csak a nyúlánk, vékony "most államvizsgáztam" alkatúakat, hanem a kotlósforma tapasztaltakat, a nagyasszonyokat, a divatmacákat (mert van ilyen tanárnő is), a gondterhelteket, a könnyelműeket, ahogy előkeresik, kikészítik, reggel kapkodnak, gyorsan gombot varrnak, fogukkal tépik a cérnát, még éppen beérnek csöngetésre, ...

A félidőben éppen olyan sokan jöttek felfelé a mozgólépcsőn, mint amennyien már lefelé igyekeztek. Ez egy jól szervezett ágazat...