Azért abban van valami hervasztó, amikor az ember azt olvassa az indexen, hogy a szex azért (is) jó, mert egészséges...

... és már februárban egészen kifáradtam a harcban.

"Ha lenne időm, most írnék egy esszét az evéshez kapcsolt legújabbkori bűntudatról, rettenetes példákkal, diétagurukat a pokolba átkozó dühvel. De sajnos nincs időm... holnapra ebédet kell főznöm Liának, meg sós süteményt is ígértem neki... . Egyébként már a Bridget Jones-ban is van egy félmondat erről a témáról. De nem rázta meg a világot, nem fékezte meg a méregdrága méregtelenítők, fehérjekoncentrátumok, mindenmentes mindenségek gyártóit, sőt észre sem vették. Pedig szerintem bűn, emberiség elleni vétek elhitetni azt, hogy enni valamiféle gyengeség, jellemhiba, valami olyan dolog, amit komoly ember nem tesz. Még Vas Zsófi is egyetértett velem, amikor legutóbb összefutottunk. Pedig ő az evésnek és nemevésnek egyaránt ...

Ma egy szupermarketben intenzív gyümölcsillatot éreztem ...  a gyertyaosztályon.

Némelyiknek a színe is gyönyörű volt.

De miért bosszantott ez engem annyira?

Igen. De Lia megvigasztalt: "Ne hagyd, hogy átszervezzenek, légy te magad az átszervezés."

A Mekiben nem azért fizetünk, mert finom, hanem azért, mert előre tudhatjuk, milyen lesz a Cheeseburger.

"2016. január 1. Páros év van... nekem a páros évek szerencsésebbek!" Már korán reggel pityegett az sms, de nem a szokásos jókívánság, hanem ez a tömör összefoglaló. Zelma bizakodó jelentése. Először a másik oldalamra fordultam, aztán csak felhívtam telefonon, és egy közös ebédben egyeztünk meg.

- Minden évben lencsét eszem, aztán egyik év gazdagabb, a másik szegényebb mégis. - kezd valami nagyívű összefoglalót. Apró fasírtokat süt a lencséhez, gömbölyget, sisterget, beszél.... száz százalék Zelma. Az ünnepek váratlanul jól teltek, utaztam ködben, napsütésben, voltam vadasparkban, melegedtem kandalló mellett kétszer is, sütkéreztem hegyi patak partján állig felöltözve... sütöttem-főztem és főztek nekem is...   ...

"Ez egy ilyen év. Magányos, vagy inkább individualista és felfokozottan társadalmi egyszerre. Ilyen hát az advent is, a karácsony is ilyen lesz talán. Liával megbeszéltük, hogy elutazunk együtt karácsonyra. Ilyen még nem volt. Nem állítunk fát, csak ágakat veszünk, és süteményekkel felpakolva elutazunk valami jó fürdőhelyre. Melegvizűre persze.

Aztán kiderült, hogy az utazás napján Liának még van egy társasági meghívása. Kicsit gyanúsan kaptam a lehetőségen, rendben, én leutazom, Lia pedig bűnbánóan megígérte, hogy másnap hajnalban utánam jön. Jól is fog esni egy nap olvasás--fürdés mindenféle felelősség nélkül. A süteményekkel éppen úgy készültem, mint máskor. Bejglit rendeltem, mandulásat sütöttem, megvettük az ...

Ötször veszett el. Legalábbis ötre emlékszünk. Azután került hozzánk, hogy valamikor az alsó tagozat végefelé becsomagoltuk a plüssöket egy bőröndbe. Nem tudom, mikor történt ez, de biztos, hogy iskolába még jártak, az étkezőben, mert ott volt a legtöbb szék. Nekem kellett mind helyett felelnem, kicsit untam már, arról nem is beszélve, hogy elöntötték a lakást.

De a Nagy Bebőröndözés után láttunk meg egyet az áruházban. Annyira szokatlan volt, hogy engedtem a kérésnek, megvettük, hazahoztuk, bebújt ugyan az ágyba, de nemsokára velünk jött a Balatonra. Vízibiciklizni is magunkkal vittük, aztán ottmaradt a bicikliben... Előbb láttuk meg az elsősegélynyújtó asztalon búslakodni, mint ahogy észrevettük volna az eltűnést. Ha ...

És akkor Zelma csak magyarázta és magyarázta a ruhahosszakat, a kabátokat, leggingek és harisnyák repkedtek a levegőben, és O. megadóan hallgatta, sőt, készségesen némi érdeklődést is mutatott. Többet mutatott volna, ha tudja, amit én, hogy Zelma világéletében nadrágos nő volt. Tunikákkal kezdődött a változás. Aztán tavaly vett két ruhát - csodásan variálta őket nyakláncokkal, kardigánokkal és harisnyákkal, még az ínyenc kolléganők is csak hetek múlva jöttek rá, hogy ez összesen két ruha  - aztán nyáron bespájzolt még egyet őszre... aztán vett egyet hirtelen, az nagyon bevált, lenge muszlinruha piros, fekete geometrikus mintás. O. szerint cuki, bár O. hajlamos utólag idézőjelbe tenni a kedveskedéseit.

Zelma azonban nem ...

Hogyan lettem ínyenc? Az apám... ő tehet róla. Mert az még csak hagyján, hogy különleges kockacukrokat hozott haza ismeretlen eszpresszókból ahol csilingelően kacagó nőknek mesélt mindenféle hihetetlen, de mégis igaz történeteket, esetleg komor férfiakkal hümmögtették a nemzetközi helyzetet, ami tudvalevőleg már akkor is fokozódott;

vagy nagyritkán engem is magával vitt, és ott a helyszínen megehettem a nagy, lapos, barnán olvadó kockát "kávéscukor" gyanánt,

és mindig összeszedhető volt a zakói zsebeiből annyi, hogy magányos és ködös téli délutánokon elszaladhattam 10, de legalább 5 dkg mogyorós (néha likőrös) drazséért az édességboltba.

Az, hogy télen is megvette a paradicsomot, grape-fruitot a 60-as években, vagy, ...

Zelma  megint takarít:). Már szinte vártam filozofikusnak szánt merengéseit, amik hol telefonon, hol emalien érkeznek. Ma korán kelhetett,  vagy a szokásosnál is hamarabb unta meg, mert máris megérkezett:

'Mindig várok valamire. Te is? Valakire, valamire, jó időre, jó hírekre, gyógyulásra, könnyed nyári hangulatra, reggelre, estére, társaságra, egyedüllétre...  Soha nem értettem a körülményekre hivatkozókat, közben pedig nem veszem észre, hogy én is a körülmények ingáján csücsülök. Minden kilengésben pillanatnyi holtpont, amikor abban bízom, vagy attól félek, hogy visszalendül. Azokat a pillanatokat borzongva szeretem."

Egy igazi demokratát ismerek csak - hívott fel Zelma ebéd után.  - A házban van egy huszonéves fiatalember, és a lépcsőházban összefutottunk. Lia is ott volt, és a fiatalember hangos sziasztokkal köszönt egyszerre mindkettőnknek.

A cím egy kicsit úgy hangzik, mint a paradigmatikus film, "A félelem bére" címe, pedig - micsoda csavar - annak a filmnek a főszereplői egyszerűen felrobbantak, mégpedig a záróképsorok szerint győzelemittasan, gazdagon, boldogan. A XXI. századi ember azonban nem fél, hanem retteg, és óriási árat fizet ezért, nem szimbolikusan, hanem igazán, dollárban, euróban és magyar forintban is. A XXI. századi ember ugyanis két dologtól fél, a ráktól és az Alzheimer kórnak elegánskodott időskori leépüléstől.Ja, van egy harmadik is, az elhízás... Ennek a három félelemnek remek marketingje van, de most hagyjuk az elhízást máskorra, és maradjunk az első kettőnél.

Drámai dolog attól rettegni, hogy túl korán meghalsz, és ezzel párhuzamosan ...

Amikor egy férfi tudja, hogy most csak egy esélye van... akkor okvetlenül férfiként kell viselkednie. Ráadásul ez nem is ilyen egyszerű, mert el kell döntenie, hogy milyen férfiként viselkedjen és hogyan . Bizton számíthat rá, hogy itt is beválik a jó öreg "Don't complain don't explain!" (ne panaszkodj és ne magyarázkodj) jelszó, de ennél egy kicsit több kell... például ötlet, aztán kivitel, és a kényes "alá - fölé" tűpontos beszintezése.

Ezek után kérdéses, hogy egy adott helyzetnek vajon csak egyféle "férfias" megoldása van, vagy többféle  - egyaránt férfiasnak értékelhető  - megoldás is létezik.

És, ha többféle, akkor mit is jelent vajon az, hogy férfias?

Ennyire súlyosnak csak 30 évesen éreztem a koromat. Persze, ha belegondolok, a húszas évek után harminccá válni maga vég. Ahhoz képest 56 vagy 57? Na sagschon!.

Amikor az ember rájön, hogy visszamenőleg nem változtathat semmin az életéből... igen, igen, mindig is tudjuk ezt, de egyszer szembenézünk a ténnyel  - akkor hirtelen elmegy a kedve attól is, hogy előremenően változtasson.Mert olyan hatalmasnak és kilátástalannak tűnik a változáshoz szükséges munka, alkalmazkodás, felfordulás... az egész strapa. A visszahőkölésnél azonban jobb a kétfrontos változtatás: a mikromiliőben és a Nagy Életfolyamban egyszerre. Fontos a mikromiliő, mert annak lehet örülni, érezhető a változtatás eredménye, motivál a nagyobb lépések megtételére, elviselhetőbb a Nagy Változtatást kísérő káosz és zűrzavar is. És aztán lehet, hogy az egész mégis rosszul sül el mégis, de már vettél egy nagy ...