Tudod, mi a jó? Ezzel hívott fel Zelma ma este. Amikor megláttam a nevét a kijelzőn, rádöbbentem, hogy hetek óta nem beszéltünk, nem írtunk... de már nem volt időm kielemezni, hogy ez vajon jó jel, vagy rossz, mert kivételesen már másodikra jól simítottam a képernyőt és Zelma szokatlan hangerővel kérdezte meg köszönésképpen:Tudod, mi a jó?

Sokféle jóról tudok, de kíváncsi voltam, mi Zelma véleménye. Tudod, mi a jó?, hogy a november úgy röppent el, hogy észre se vettem. Holnap már december. És egy új projekttel foglalkozom, és naponta ír na tudod ki, és tegnap kipakoltam a füdőszobaszekrényből három zacskó kacatot, megreparáltam a télikabátomat és észre se vettem az őszt...

Arra gondoltam, hogy Zelma most boldog-e vajon. Legszívesebben letettem volna a telefont pár percre, hogy ezen merengjek, különösképpen, hogy egész Pestre költözése és új élete összefüggött egy projekttel, amiből örökre elege lett annak idején. 
De a telefont nem lehet csak úgy beszélgetés közben letenni, gondolkodási időt kérni, legkevésbé megkérdezni, hogy boldog vagy-e most... Meg aztán, honnan tudja ő, vagy én, hogy kölcsönösen mit értünk boldogság alatt? Szenvedélyes vöröses-narancsos-lilás örvényt, amit csak becsukott szemmel látsz? Vagy kékpuha nyugalmat, lassan, de biztosan csordogáló napokat? Friss-zöld megújulást? Barna melegséget? Vanília-sárga cukormázat?  Ezeket mind egyszerre? Vagy még sokkal többet? Kesernyés önirónia is belefér?

Nem kérdeztem még semmit, vártam Zelma lelkendezését, de meglepően józan volt a hangja. Megpályáztam két munkát is, ráadásul összefüggenek. A gyerekmegőrző egyre gépiesebb lett, a történetet már tudod. Az óvodák világa vonzott, visszavárt, de már kikerültem abból a körből, amiből az óvodák szívesen válogatnak. Egy vállalkozó nekik már túl zűrös...

Jó lett volna tovább hallgatnom Zelmát, mi az, ami ennyire lelkesíti? De egyszer csak megszakadt a telefonvonal, nem tudtam őt aznap már visszahívni sem. November utolsó  napja volt, ma már itt a Mikulás... de úgy látszik, belemerült a hétköznapok nyüzsgésébe, és nem volt ideje velem beszélgetni.

Aztán ma délután írt néhány sort. Kicsit művidám, de ebben a borongásban az is eredmény, ha valaki magát fel tudja vidítani.

"Még november volt, amikor hívtalak, csupa energia, öröm voltam, de akkor megszakadt a vonal. Vacakoltam vele, de nem tudtam visszakapcsolni. Új telefont kellett vennem, előtte két napig járkáltam, mire kiderült, javíthatatlan. A biztosító fizette. Aztán elromlott a fűtés, illetve még működik, de valami nem tökéletes... Töprengek, mivel takarítok meg többet, ha megcsináltatom, vagy ha bízom abban, hogy így használható marad... mert kikapcsol folyton magától az is, de eddig még mindig rögtön vissza tudtam  kapcsolni. Közben elkezdtem azt az érdekes munkát, de csak az egyik felét... a másikról kiderült, mégsem biztos, hogy ott is szükség van rám.

De a magánéletben körbe vagyok véve csupa szeretettel, színházba járok, tele a naptáram meghívásokkal. Karácsonykor elutazom Liával, mert sem itt, sem ott nem szeretnék ünnepelni. Aztán a két ünnep között újra elmegyek pár napra, az is egy meghívás... semmit nem kell szerveznem, csak felülnöm egy vonatra, és onnantól minden kigondolva, előkészítve vár majd.
A napjaim? Néha nagyokat nevetünk, néha irritálnak az új munkatársak, illetve én vagyok új nekik, de az egyetlen tapasztalt szakember.

Miről írjak még? Arról, hogy a múltkor egy konferenciára külön megcsináltattam a hajam, és az új főnök egyből vette a lapot, hogy ezzel neki tettem egy gesztust... legyen  friss és fitt a csapata.

Arról, hogy Lia is belevágott mindenféle új munkákba, gyakran hív, kikéri a véleményem, aztán megsértődik. Máskor meg éppen, hogy a tanácsomat szeretné.

Az egészségem... Voltam mostanában kontrollokon, nagy baj sehol nincs. Kis bajok vannak, mindegyikre okos orvosi tanácsok, megoldások, gyógyszerek. Még a jövő héten megnéznek valamit, de nem hiszem, hogy találnak is. Mindenesetre jó ok, hogy szabadságra menjek egy-két napra, vásárolni, készülni az ünnepre.

Szóval hullámzik minden, és ez jó. Olyan élő, nyoma sincs a decemberi dermedtségnek... Na ez, ez a jó.