Az elegáns férfi a hetesen ült, - negyven felé járó harmincas, - a kettős ülés külső oldalán. Ez nem afféle slendriánság volt, hanem koncepció, az ablak felőli ülésre ugyanis pompás műbőrhátizsákját helyezte, ő maga pedig önfeledten nyomogatta-simogatta világvevő mobilkészülékét. Máskor ilyenkor megkérem a delikvenst, vegye magához a táskáját és engedjen leülnöm, ilyenkor  önként és megadóan viselem a kelletlen útitárs haragját (micsoda erőszakos nyanya ez már megint) de most helyet kaptam a másik oldalon. Onnan remek rálátásom volt, és egy idő után megállapítottam, hogy nem egyszerűen olvas vagy levelezik a mobilon, hanem mindenféle bonyolult műveleteket is végez, olyan arccal, mintha még nem ő lenne az USA elnöke, de ...

Fehér köpenyben járt, alatta fehér ing, nyakkendő, nadrág... vagy öltönyben, csak így emlékszem? Valamiért fehér köpeny rémlik. Kopasz, tükörsimára borotvált  rezzenéstelen pókerarc. Behívott minket egy üres szobába öt utánra, engem, meg a menedzsert. Még az óvodai EU-s projekt idején történt, valami központból jött. Beszélt összevissza, közben letett elénk egy cetlit, fizessenek havi 50 ezret x-nek, és minden rendben lesz, ez állt a cetlin. A menedzser elé tette, aztán elém, és amikor  döbbent-bénult arccal felnéztünk rá, apró fecnikben kidobta.

Hát megtörtént, velem is megtörtént... ez lelkileg felér a szüzesség erőszakos elvesztésével... védelmet kérően néztem a menedzserre, aki a szokott arcával nézett vissza, és ...