Zelma egyszer egy ilyen kérdésre hirtelen rámondta, hogy ő zöld, pedig nem is szerette a zöld színt különösebben. A sárga a kedvence, meg a lila... ettől még persze ő maga lehet akár zöld is. Úgy gondolta, hogy a zöld hideg szín ugyan, de hidegsége ellenére van benne valami pozitív, valami biztató, sőt megbízható.Ha zöld, hát zöld.

Ruhaszínként viszont nagyon szereti a lilát, minden korszakában volt valami lilája, néha készleteket halmozott fel belőlük. Általános iskolás korában az anyjának volt egy Nagy Lila Mohersálja, amit a fején-nyakán hordott. Csupacsupa lila színátmenet, bolyhos játék határvonalak nélkül... egyszer aztán anyja kölcsönadta neki a sálat, boldogan ment benne az utcán, valami rendezvényre vagy a barátnőjéhez, és akkor valaki azt mondta, kislánynak nem való a lila. Ezt a történetet nem is kommentálom, elég az hozzá, hogy Zelma emlékszik rá 40-45 év távolából is.

Huszonéves korában vette az első lila nadrágot. Aztán Balatonon a vándorcirkuszban leült benne a frissen mázolt padra, és tele lett a jó lila nadrág apró sárga pöttyökkel. Azért még hordta egy ideig úgy, lila-sárgán is, elvégre a foltok számára láthatatlanul, a fenekén voltak. Egy másik lila nadrágban csúnyán elesett, már ötvenhez közeledve. Elszakadt a nadrág, még aznap vett másikat, bordóslilát, ráadásul Olgi, az Ország Óvónénije megvarratta neki a csúffá tett darabot térdnadrágnak saját varrónőjével, így lett az egyből mindjárt kettő. A leglilább lila azonban a strandszoknya, amit Völgyivel vettek meg külföldön, ravaszul tekerhető batikolt strandszoknya, fazon és karcsúsítás nélkül Örök Darab. Külön varázsa, hogy csak nyáron hordható, lehet várva-várni, hogy a ritkán hordott különleges darabok polcáról újra előkerüljön.  Minden alkalommal ünnepi örömmel, habár egy-egy évvel idősebben tekeri magára és bújtatja végig a pántokat.

A sárga szín magától értetődik, a Nap színe, de ruhának hálátlan, sápaszt és vonzza a rovarokat. Távoli szerelem, ritka találkozásokkal.
Mostanában azonban van egy sárga nadrágja, amely minden évszakban hordható napsütés Zelma csinos lábain. Milyen jól áll, mondják ilyenkor a Plázában a kolléganők, rosszalló és irigykedő hangsúllyal. Nem is a nadrágot irigylik ilyenkor Zelmától, hanem azt a megnevezhetetlen önbizalmat és örömöt, ami egyébként csak a viszontszeretett nők sajátja.

Ezekben a lilákban és sárgákban Zelma egészen kényelmesen lehet zöld, befészkelve magát  a melegség védvonala mögé. A többi szín, a harcias pirosak, komoly kékek, pocakrejtő feketék és zelmarejtő szürkék, de még az arcának fiatalos visszfényt kölcsönző rózsaszínek is csak átmenetiek Zelma életében. A provokatív narancs és a türkiz jutott a legmesszebbre a csábításban, de soha nem veheti el a lila vagy a sárga helyét...

Most, ötven felett vette meg az első zöld ruhát életében... már megengedheti magának, sőt. Nézi a tükörben az idegen zöld nőt... amennyit veszített melegségből, annyit nyer frissességben. Ritkán veszi föl, de díszhelyen tartja a lakásban, jó tudni, hogy bármikor  harmonikusan kívül-belül zöld lehet-ne, ha akarná... de Zelma nem törekszik minden áron harmóniára.

Néha ezébe jut, hogy egyszer majd megcsináltatja magának Bridget Jones anyjának kedvenc színtesztjét, ami évszakokra bontja a szín-típusokat.

Persze csak olyan fölényes távolságtartással fogja beleadni magát, elvégre tudja előre, hogy ő zöld, kedvenc színei pedig a lila és a sárga, még akkor is, ha olyan évszak nincs.