Z. megszokta, hogy minden nap kap pár sort Valakitől... öröme nem volt maradéktalan, mert jobban szerette a személyességet mint a virtualitást, de megszokta a leveleket, és hiába nem akarta, már számított is rájuk.
Aztán jött egy fontos nap az életében, nem Nagyon Fontos, csak a mindennapi gyűrődések közül kiemelkedő, munka-ügyek, pályázati döntések... és elébement a levélnek. Megosztotta izgalmát, örömét... és nem jött semmilyen válasz.
Délig sem. Délután egy félsoros életjel, nem is a címére, hanem egy közösségi oldalra, valószínűleg telefonról, sebtében, kapkodva... . Aztán megint semmi.
Késő este átnézte a közösségi oldalakat, hogy vajon járt-e arra a Valaki.
Biztos volt benne, hogy nem, mert ha gépközelben lenne, a ...

A báj nem valami külső dolog, nagyon is itt a helye a "B"-nél, a báj egy érzés, sőt életérzés... . ... Éljen minden bájos, szép nő... !
A bájosra mosolyognak és visszamosolyog, olyan hihetetlen szociális biztonságot teremtve ezzel magának, amiben bárhogyan, bármerre mozoghat. A mozgás pedig maga az élet, tehát igen, a báj maga az élet. A bájjal együtt születünk, és ideális esetben tápláló mosolyokat kapunk érte.
Aztán... aztán, ha nincs szerencsénk, ha csecsemőként nem jókor vagyunk jó helyen, elkopik a ragyogás, a báj tovatűnik, talán szúrós vagy félszeg lesz az arc, közönyös, zavart vagy kihívó lehet a pillantás, nézhetsz okosan vagy kíváncsian, még mosolyoghatsz is hébe-hóba, nem éred el soha azt a hatást, amit a bájos ...