És akkor Zelma csak magyarázta és magyarázta a ruhahosszakat, a kabátokat, leggingek és harisnyák repkedtek a levegőben, és O. megadóan hallgatta, sőt, készségesen némi érdeklődést is mutatott. Többet mutatott volna, ha tudja, amit én, hogy Zelma világéletében nadrágos nő volt. Tunikákkal kezdődött a változás. Aztán tavaly vett két ruhát - csodásan variálta őket nyakláncokkal, kardigánokkal és harisnyákkal, még az ínyenc kolléganők is csak hetek múlva jöttek rá, hogy ez összesen két ruha  - aztán nyáron bespájzolt még egyet őszre... aztán vett egyet hirtelen, az nagyon bevált, lenge muszlinruha piros, fekete geometrikus mintás. O. szerint cuki, bár O. hajlamos utólag idézőjelbe tenni a kedveskedéseit.

Zelma azonban nem látta az idézőjelet, (talán nem is volt) úgyhogy a múlt héten rendelt egy ugyanolyat zöld egyszínűben. Ezen hosszan vívódott, de annyira rá  szabták...

És pénteken hirtelen még kettőt, kéz alatt, úgy hozták neki valami németeknek gyártó varrodából.

Így lett Zelma ruhás nő a régi nadrágosból.

Vagy ez még a régi nadrágos Zelma  ruhában is?

Netán akár szoknya, akár nadrág, úszódressz vagy egy szál törülköző, Zelma az Zelma még a nudistastrandon is, és kész?

Ez a kérdés persze csak első látásra olyan egyszerű.