Lakva ismerjük meg egymást... valami szólásmondás is van erről. Lakva... de van olyan férfi, aki egy kicsit ott is lakik, a társkeresőn, az adatlapja szerint 5-6 éve. Vagy, ha nem is lakik, mert néha 1-2 évre "elszólítja a szolgálat", visszatér, ismerősöket keres és ismeretleneket is. Ha úgy vesszük, kitart hűségesen, vagy még hűségesebben visszajár.

Mit keres vajon?

A képzeletemre hagyatkozom: kalandot, kihívást, meghittséget, nyugalmat, nyugtalanságot.

Valamit, ami megtöri a napok, hetek, hónapok egyhangúságát.

Nem társat, nem is társaságot feltétlenül, hanem villanásokat.

Amikre jó visszagondolni este otthon a kandalló mellett, vagy éppen napközben, az országúton a volánnál.

Egy képre, egy tréfára, egy pikáns megjegyzésre.

Az az ördögi, hogy ehhez kell az a kis feszültség is, hogy csupa társkeresővel van körülvéve... .

Mert egyébként van szebb, viccesebb, szexibb is oldal is. Járhatna a férfi virtuális viccklubba, sportoldalra vagy pornót nézni. De a társkeresőn minden kattintás elővarázsolhat valami élőt, és valami teljesen váratlant... és ez a varázslat, ennek a varázslatnak a puszta lehetősége odaszögezi.