Lia nagyon elfoglalt mostanában, nincs ideje arra, hogy Zelmának társaságot szolgáltasson. Persze nem is az a dolga... ezt Zelma sokszor elmondja magának.

Folytatta a színjátszást, már nem csak kertészfiúkat alakít. Holnap valami nagy napja lesz, a szerző előtt játszik egy darabban, nem izgul, de készül rá testben-lélekben. És persze az alkalomhoz illő ruhával.
Zelmát kérte, hogy vasalja ki neki... na hiszen. De Zelma nem csak Zelma, hanem anya is, és az anyák dolga, hogy vasaljanak fellépés, szalagavató, érettségi előtt, ... hogy aztán majd a esküvő előtti este feltegyék koronát ilyetén tevékenységükre, és egyúttal befejezzék örökre. .
Mert nem is csak a sima szövet a fontos, hanem a sok sóhaj vagy imádság, amit belevasal ilyenkor egy anya. 

De Lia nem csak fellép, tudományos dolgozatokat is ír különféle pályázatokra, érdekképviselettel is foglalkozik, érdekli a politika, a színház, jön-megy állandóan. Zelma vele örül, minden sejtjében érzi Lia friss-derűs lendületét. mert ez is az anyák kiváltsága, a sejtjeikben érezni és vele-élni-újra-élni ezt a világfaló étvágyat. No, neki még csak könnyűcipellős napjai vannak.

Vagy legalábbis Zelma így gondolja.

... és vasal nagy igyekezettel.